Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)

1934.04.24., 9. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - 22. V. Dr. Mutschenbacher Tivadar c.rk.tanári cimmel való kitüntetése

19 dolgozata időbeli sorrendben a következő:

1./ A fertőzött térdizületi lövési sérülések keletkezéséről./ B.Őrv.Újság 1917./

75 térdizületi lövés esetéből 34 volt fertőzött, amelyek közül 3 balt csupán meg és 4 igéhyelt coracsonkitást, a többi gyógyult. Olyan statisztika, amely a háborús irodalom legjobbjai között foglal helyet. Súlyosan fertőzött és roncsolt esetnél tapasztalata szerint

sélszerü az Ízület teljes feltárása és kitakarítása s csak ha ez a beavatkozás nem hoz javulást, kell a csonkításhoz fordulni. A végtag rögzítését a sebek begyógyulásáig alkalmazza; a mobilisatioval legalább fél érig rár.

2,/ A koponya lövési sérüléseinek késői következményeiről./ Militärartzt 1918./

219 koponyalövésről számol be, amelyek köt zül 149 került műtétre; az utóbbiak közül 13 , a nem operált közül 10 halt meg, ami kb. 10 % halálozásnak felel meg. A legfontosabb két késői következménynek a kéregepilepsiát és a késői genyedéseket tartja, amelyekkel részletesen foglalkozik. A frisw sórülésekB szövődményei közül a .szeragolyó sérüléseit látta leggyakrabban, amely szövődmény a látóközpont és látóideg sérüléseivel együttesen ugyancsak 10 %-ban volt észlelhető.

3./ Gyermekkori vesekő eset./ Orvosegyesület Értesítője 1918/.

11 éves fiúgyermek vesekövéhez csatlakozó szövődmények arra a téves kórismére vezettnek, hogy a kis betegnek csípőizületi megbetegedése van, amely miatt testegyenészeti kezelésben részesült évekig.

A vesekövekhez csatlakozó genyedések lehetőségeinek összefoglalása után az eset klinikai lefolyásával foglalkozik, amely teljes gyógyulás vezetett.