Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)
1934.04.10., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - X. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - 59. Dr. Horváth Zoltán fizetéstelen tanársegéd - 60. Dr. Delfin Kornél dijtalan gyakornok - 61. Dr. Hady Antal fizetéstelen tanársegéd
•A BUDAPESTI KIRÁLYI MAGYAR PaZMANY PÉTER EGYETEM 1024 ORVOSTUDOMÁNYI KARA . ad 1206A933-34. BELAK SaNDOR egyetemi ny.r. tanár referátuma a magantanari szabályzat revisiója tárgyában. Tekintetes Orvoskari Tanártestület ! Karunk és az Egyetemi Tanács hosszú évtizedek óta több Ízben foglalkozott annak az akadémiai fokozatnak a kérdéskomplexumával, amely a venia legendi megadásával kapcsolatos. Ennek az okát két körülményben látjuk, az egyik, hogy a yenia legendi megadásával járó egyetemi magántanári elnevezes használata visszás helyzetek kialakulására vezetett, a másik ok pedig az, hogy számos olyan egyén tudományos munkássága, aki a venia legendi elnyerese folytán a magántanári cim birtokába jutott e cim elnyerése után lehanyatlott. Ezen visszáságok megszűntetesében az első feladat a képesítési szabályzat olyan módosítása, amely a venia legendi megadásában biztosítja, hogyha tudományos kutató és tanitó munka szintje ne sülyedjen. A második kérdés pedig, hogy a venia legendi megadása milyen cim-használatával járjon. A képesítési szabályzat alkalmazásánál különösen fontosnak tartja a ^Bizottság, hogy a folyamodó ethikai színvonala/is alaposm mérlegelés tárgyává tétessek. Azonban sajnos az egyéniség, az ethikai szilárdság elbírálásét illetőleg más eszköz sohasem állhat rendelke - zésünkre, mint a jó emberismeret, amelynek helyes alkalmazását ayba_ nár számára megnehezíti az a körülmény^ hogy a majdan képesítendő^ veleszemben mindig a legkedvezőbb színében jelentkezik és igy hibái könnyen fedve maradhatnak. Az ethikai szilárdság elbírálása a képesítés első fokán történik, erre tehát fokozott súly helyezendő. Kétségtelen, hogy itt a főszerep mindig azon tanarnak jut, aki mellett a folymodó dolgozott, de hogy a kar többi tagjának is alkalma és ideje legyen a szükséges tájékozódás megszerzésere javasoljuk, hogy a folyamodó személye iránti érdeklődés felkeltése céljából az első fokon való elbírálást megelőzőleg három rendes kari ülésen a folyamodást a dékán hirdesse ki. A második követelmény a tudományos rátermettség. Ezt az illető dolgozataiból Ítéljük meg. E tekintetben utalnom kell azokra a körülményekre, amelyek a mai időben a magántanárok túltermeléséhez vezettek, amely körülmények főleg a klinikai szakmákon érvényesítik befolyásukat* A klinikákon a segedszérnélyzet ma napság az elhelyezkedés nehézségei miatt igen hosszú ideig marad. Természetesen ezen hoszszabb idő alatt bővebb tapasztalatok birtokában, nagy gyakorlati tudással a klinika üzemének igen hasznos támaszává válnak egyes asszistensek sőt az is bizonyos, hogy az évek múlásával tudományos dolgozatokat is termelnek, amelyeknek száma és minősége hovatovább megüti azt a mértéket, amelyet a docentura elnyeréséhez megszoktunk kivánni. Azonban kétségtelennek látszik, hogy a dolgozatok száma, mint részben az egyetemen^eltöltött idő függvénye önmagában nem lehet az igazi tudományszeretet és a tudomanymüvelesi készség mértéke. Az a tudományos termelés, amely hosszú idő alatt az egyetem közvetlen behatása és egyéb exogen tényezők hatása alatt keletkezik, azonnal ellanyhul, mihelyt az illető a docenturat elerte, mert hiányzik belőle az igazi tudományos ér-
