Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)
1934.03.13., 7. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 29. IV. A diplomák kiadásának korlátozása és az egyetemi hallgatók selectiojának kérdése.
- 35.perspectivájából lebet csak tiszta és érdemleges 004 ítéletet nyerni. Ha tehát valahol, akkor az orvosi pályára való hivatottság elbírálásánál kell, hogy a Kar legteljesebb autonom tónykedósi joga és módja a 1egmesseebbmenően respectáltassék. Ma az orvosi rend számára a válogatás a ljdvatottság szempontjából kétszeresen nehéz feladat. Egyfelől ugyanis számolnunk kell azzal, hogy a legindividualisabban kifinomodható képzettségű orvost adhassuk az emberi társadalom akár egyes egyénei,akár egyes specialis tudományos eszmei igényeinek.Az orvos az, aki beteg embertársával szemben mindannyiszor az " én " és " Te " közvetlen személyi kapcsolatába fog kerülni és ezt a jellegét, amit egyik német iró " aus dem Urzustand in die Eesel1schaft gerettetes Erbe "-nek nevez, alapjában kell, hogy mindenkoron meg is őrizze. A kapitalista világrend szélsőséges kibontakozása azonban az orvost is csodálatosképen másfelé sodorják a mai nehéz időben és pedig a Plato által számára kitűzött cél felé.- Amit Plato a"Politeia" III.könyvében .eszmei óhajtásként megirt, kezd valóra válni, t.i.hogy az orvosi ténykedés maga is mint$ egy államférfiul- ténykedéssé kezdi magát bizonyos mértékben kinőni. Igaz ugyan, hogy ez az u.n.collectiv - vagy pénztári stb.- orvostypussal a régi teljesen individuális szemszögből kialakult orvosi mentalitás nehezen tud megbarátkozni. Ne felejtsük azonban, hogy ma már ez olyan adottság, amellyel komolyan számolnunk kell. Nemcsak azért, mert számos fiatal orvos számára kenyérkereseti lehetőség, hanem azért is, mert az államalakulat a maga mind nagyobb és nagyobb szegénységében mind többet és többet kiván a saját magának jelentős pénzébe kerülő, magát orvosnak képzett egyéntől. Az államalakulat ethosát, rendjet, követelménye it a felnevelődő orvosnak