Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1932-1933 (HU-SEKL 1.a 59.)
1932.11.30., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - 19. Mozsonyi Sándor dr. magántanári képesítése II. fokon
-XtTP^ ' klinikailag jelentőségteljes. Ismertetve az^erre vonatkozó irodalmat három, saját esetének kortörténetét közli. 5. / A beékelt ureterkő okozta veseelváltozásokról. / Gyógyászat 1928.50.szám./ Az ureterkő nagy pusztító hatása a veseállományra ezidőszerint nem ment át kellőképen az orvosi köztudatba, ezért négy eset kapcsán ismerteti az ureterkő okozta elváltózások keletkezési mechanismusát, továbbá azokat a súlyos .szövődményeket; amelyek a pusztuló vese fertőzése következtében keletkeznek. Az esetek összefoglalásaként az ureterkő kezelésének alapelveit körvonalazza. " Javaltnak tartja a-műtétet^heveny elzáródásnál, valamint akkor, ha ark<5 kimozditása néhány napon belül nem sikerül. Nem teljes elzáródás esetén a kő eltávolításának kísérletét megengedhetőnek tartja, de két hó - napnál tovább a beavatkozással nem vár. 6. /'Rendkívüli nagyságú ureterkő esete. / Gyógyászat 1929.14.sz,7- 2 -Egy ,eset kórlefolyásának részletes ismertetése, amelynél az elzáródást okozott kő az, irodalomban eddig ismertek közül a legnagyobbak közé tartozik. 7./ Az elzáródott vesegüniőkórról... / 0. H. 1929*25. sz./ " ■ vv‘ ■ : r A vesegümőkór önmagától való gyógyulásának lehetőségét klinikailag kevéssé bizonyíthat ónak tartja, minthogy a'gyógyulást utánozhatja a gümőkóros vese teljes elzá-' róaása. viszont, bár ritkán előfordul, hogy az ilyen el záródott gümős vese ,súlyos szövődményekkel társult, amelyek miatt az ilyen vesét feltétlenül eltávolítandónak tartja. 8./ Über Äutonephrektomie der Nierentuberkulose. / Zeitschr.f.Urol.1929.Bd.10,/ Az előbbi németül. 9./ A pyeloscopiáról, / 0.H.1930. 2-3.sz./ ,A pyoloscopia alatt az árnyékanyagokkal,meg - töltött vese^és húgyvezető működésének megfigyelését értjük röntgenátvilágító ernyő alatt. Ismerteti az eljárás irodalmát, majd a klinikán az eljárással szerzett három éves tapasztalatokról számol be. Több mint 100 esetet vizsgált részben egészséges, részben kóros vesék működésének tanulmányozásával. Ismerteti az eljárás technikáját, az,egészséges vese működését, majd az eljárás használhatóságát a vesebetogségekkórismézésénél. A kóros működés felismerését csakis a pyeloecopia tette lehetővé, amely azonban felesleges olyankor, ha a vesemedence alakja, vagy fertőzöttsége. vagy a vesekiválasztó képessége egyéb eljárásokkal kimutatható elváltozást mutat. Alkalmazandó viszont a pyoloscopia annak eldöntésére, hogy valamely hasi dagnat tényleg a vesével függ össze, vandorvesénél, a műtéti javalat felállítására, hyqronephrosisnál a medence összehuzodó képességének elbírálására és minden olyan esetben, ahol minden más eljárás nem magyarázza meg a,beteg veseerodetü panaszait. A pyeloscopiával elért eredményeket 11 kortörténettel bizonyítja.
