Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1932-1933 (HU-SEKL 1.a 59.)

1932.11.30., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - 19. Mozsonyi Sándor dr. magántanári képesítése II. fokon

- 5 —

bonctani képe van előtérbe állítva, addig a^következő'kettőben inkább a bonctani-tonografiai viszonyokra támaszkodik* őzen közlemények a következők:"

11./ A hasi fájdalmak értékelése a sebészi kórismézés* ^ _ , j i,, - r „ —, , --ft — — —T —

ben. Orvosi Hetilap 1929,

3S

uegkü1 önb öztot hashártyái fájdalmakat* amelyeket a gerincvelőidébe!: közvetítenek, azután zsigeri fájdalmakat, a■ melyeket a sympathicus rostok vezetnek a plexus coeliacus.hoz, ahonnan a fájdalmak a plexus felett és alatt lévő zsigeri központokra is átterjednem, ezérttsugároznak ki ezen fájdalmak az egépz hasra, sut a mellkas tájékára is.

12. / A koponyatörések ellátása az általános gyakorlat* ' . -r n. —

ban. Az Orvosi Hetilapnak benyújtva.-*

mm mm

A koponyatörések osztályozását, felismerését és/ kezelését tárgyalva külön-külön ismerteti az elülső, középső és hátulső koponyagödörbeli törések jellemző tüneteit. A kisebb közlemények közé tartozik még a következő;

13, / A légcsőmetszés absolut javallatai és kivitele.

Orvosi Hetilap 1931*

A közlemény i ;en gondos és jó kórbonctani tájékozottságról tanúskodó áttekintést nyújt mindazon körfolyamatokról, amelyek a légesométszést indokolttá teszik.

. ^ Czeydá-Pommersheim Ferencnek legterjedelmesebb

munkája a következő;

14«/ Szövettani leletek a gyomor sebészi megbetegedéseinél. Az Orvosképzés 21. évfolyamának külön melléklete, amely 97 oldalra terjed s a szöveg között 49 fényképpelrvan illusztrálva. A több fejezetre osztott könyv bevezetésében szerző elmondja, hogy a gyomor kórszövettana akkor .kezdett szilárdabb alapokat nyerni, amikor a hullai,elvirtózásoktól ment resectiós anyagon veuték vizsgálat alá a gyomor kóros folyamatait. Szerző e célra éveken át gyűjtötte az I. sebészeti klinika anvagát és 530 resecált gyomornak megvizsgálása alapján iparkodik hozzászólni a gyomor kórszövettanához. Az I. fejezetben a gyomor'fejlődéstanát, ép szövettanát és normális működését tárgyalja. A másodikban a saját anyagának a felhasználásával a gyomorhurut heveny és idült alakjait ismerteti, így különösen a" gastritis hypertrophycát és atrophicát. A fekélynélküli gastritis az ő operált'anyagukban is 3*6 g-ban előfordult. Különös figyelmet fordított a/gyomornirigyek helyét^elfoglaló beimirigyhámra; a saját észleletei közül a gyomorfekély eseteiben 54 di a gyomorrákosoknál 75 g, fekély nélküli gastritisekbergol mutatott bélmirigy,telepeket a gyomorban. X fekélyt előkészítő hurut leírása után a III. fejezet az erosioval foglalkozik, kapcsolatban annak a fekélyhez való viszpnyával.. A IV. legterjedelmesebb fejezet a gyomorfekély tárgyalásának van szánva. Legelőször a gyomorfekély keletkezésének elméleteiről szól; azutan