Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1932-1933 (HU-SEKL 1.a 59.)
1932.09.27., 1. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 48. Magyary-Kossa Gyula tanár "Magyar Orvosi Emlékek" c.munkájának anyagi támogatása - 49. A II.sz. Kórbonctani intézetben megüresedett laboratóriumi praeparatori állás betöltése
-65- 34 -gyorsirono, a Nemzeti Bank egy régebbi ajánlkozásából folyólag szolgálattételre behívta. Erre a jóval szerényebb javadaimazásu praeparator altiszti állásra benyújtott pályázatát 1932 junius 1-én egyszerre viszszavonta. Alulírott -mivel más érdemben alkalmas pályázó hirtelen nem akadt - a pályázat meddővé való nyilvánításához annyival inkább is hozzájárul tara, mert egyetemünk rectori hivatalától a legteljesebb/megnyugtatást nyertem arra hogy az állást semmi körülmények közötte . el nem veszíthetem,azt amint erre megfelelő szakképzettségű pályázó jelentkezik ez év őszének folyamán az intézetem érdekeinek megfelelően betolthetera. Lesújtó fordulatot jelentett számomra ezek után a nyári szabadságom folyamán a rectori hivatalunktól véti azon értesülés, hogy a bekövetkezett altiszti állások reductioja stb miatt intézetem légi óbb esetben egy más helyről kiselejtezett /u.n.leépített/ altiszttel kell hogy megelégedjen Egy ilyen esetleges hivatal ^intézkedésnek kiszámíthatatlan és végzetes következményeit egy megszokott felterjesztés kereteibe nem tudnám beszorítani.Kötelességszerüleg mély szomorúsággal kell rámutatnom azonban arra, hogy mennyire meg vagyunk handicapelve mafyar egyetemi természettudományi intézetek e tekintetén a legszerényebb külföldi intézményekkel szemben, ahol nem éppen csak pipázni tudó'primitiv, nehézkes paraszti altiszbek, hanem kellő iskolázottsággal,külön szakfolyóirattal stb.rendelkező Láb aratoriumsassistentinek /Németországban/ illetőleg technicain-afe^/Angliában/ állanak nemcsak mutatványként^ hanem kellő szambán egy-egy laboratórium rendelkezésére. Mit jelent ez a laboratóriumi és tudományos munka szempontjából, azt csak az értheti meg igazán,aki ezt a saját hatáskörében kell,hogy próbálja. Nyílt titok,hogy ezt a kérdést a hazai egyetemi terméaettudományi intézetek, igy közelebbről az orvoskariak, orvostanhallgatókkal kénytelenek-valljuk meg : elég szerencsétlenül - úgy ahogy megoldani.Szerencsétlenül egyfelől azért,mert csak" a legritkább esetekben sikerül,hogy az illető orvostanhallgató megtalálja azt a helyes középutat.hogy emellett általános egyetemi tanulmányait el ne hanyagolja. Szerencsétlen másfelől ez a megoldás azért is.mert amint eddigelé a legtöbb helyen nem tudott, úgy, ha a viszonyok a külföldi mintára meg nem változnak, ezután sem fog a laboratóriumi módszertan /methodika/ nemcsak a megkívánt nívón standardisálódni, de még kevésbbé fog^ejlődni tudni. Hiszen a szinte évről-évre váltakozó medicusgarnitura minden másnak nevezhető, csak olyan megbízható szaksegédszemélyzetnek nercig melyre epiteni lehetne.Rendkívül melléfogna ennek a kérdésnek egy olyan laikus - de tegyük mindjárt hozzá- egyben szégyenteljesen komikus kijelentésnek esetleges megkockáztatása,mely azt mondaná: meg kell kívánni az orvosi személyzettől.hogy ezt a laboratoriumio technikai munkát elvégezze. Aki ezt kimondani megkockáztatná az menten elárulná,hogy produktiv laboratóriumi munkának sohasem volt activ részese.Elárulná azt is,hogy nem tudja miszer int külföldön, ahol jóval több és sokkal jobban javadalmazott az orvosi segédszeraélyzet,ilyet megkívánni gondolatban még 5 tőlük sem mernék,mert a közönséges laboratpriurai technikai munkánál jóval több és jóval coraplicáltabb tennivaló az, ami egy életképes laboratórium orvosi segédszemélyzetének hivatásként ráhárul. ... Azt a szomorú ósdi segédszemélyzeti szervezeti rendet,ami hazái egyetemi intézeteinket már nem csak a tőlünk nyugatra, de jóval keletebbre fekvő külföldi nemzetek laboratóriumaitól is nem éppen a leghizelgőbb módon megkülönbözteti, eddig csak hazai maganlab oratoriumok és az Országos Közegészségügyi Intézet törték at. Legyenek ők - ha szükséges - mint rajtunk teljesen ki-
