Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.04.19., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 51. Dr. Tangl Harald magántanári képesítése
TEKINTETES TANÁRTESTÜLET ! Az egyetemi I.számi Kórbonctani Intézetben folyó tanévre a következő pályatétel volt kitűzve: " Tanulmányoztassék kisórleti szövettani utón az allergiás gyulladás." Beérkezett egy pályamunka " Semper prorsum, nunquam retrorsum " jeligével. A dolgozat 80 negyedrétü gépirásos oldalra terjed, 5 fiükrophotogramm melléklettel. Beveztőleg igen röviden pár oldalon elmondja az allergia lényegét, az allergiás gyulladások előidézésére alkalmas módszereket, különböző állatokon eddig elért eredményeket. Kísérleteihez tengerimalacokat hasz nált, amelyeket lóversavóval tett erzekenyekke es pedig vagy egyszeri, vagy több egymást sűrűn követő befecskendezéssel. Ezután kb. 18 nap múlva az állatok bőre alá megint lósérumot fecskendezett, most már jóval kisebb mennyiségben és az ezután keletkező erős bőrduzzanatot változó idő múlva kimetszette és szövetileg megvizsgálta. Ellenőrzésül megvizsgált olyan eseteket is, amelyekben csak puszta tüszurás történt befecskendezés nélkül, azután vizsgálta az első injectió után reinjectio nélkül előálló szöveti változásokat, végül olyan eseteket is, amelyekben reinjectiora nem lóvérsavót,hanem embervérsavót használt. Kísérletei szerint csupán a lóvórsavónak kellő idő múlva történt reinjectiója után lépnek fel az allergiás gyulladás jelenségei. Ezek a jelenségek állanak az injectió helyének a megduzzadásából, ama± amely az első 24 óra múlva kezd jelentékeny fokot ölteni, legerősebb mintegy 48 óra múlva lett s azután fokozatosan visszafejlődik. Szövetileg legelőször a kötőszöveti rostok erős duzzadása mutatkozik, mig a vérerek eleinte még szükek. Azután indul meg a vérerek kitágulása, amely fokozatosan mindig nagyobbmérvü lesz, majd vérzések lépnek fel, fehervérsejt kivándorlás indul meg. amely különösen a vérerek környékén eszlelhető, az izmokon duzzadás és basikus festékekkel való szineződés mutatkozik. Ezek a bőrelváltozások egyformán jelentkeztek, akár milyen módon akár a bőr alá, akár a hasürbe fecskendőssel történt is a sensibilizálás. Vizsgálta azután az allergiás gyulladást a tüdőben olyformán, hogy a sen8ibilizalt állatnak mintegy 18-19 nap múlva a tüdejébe fecskendezett kis mennyiségű lósérumot. Itt is ugyanolyan ellenőrzéseket használt annak eldöntésére, nogy az észlelt változásokból mennyi eshetik a tüszurás és a bejutott folyadék mennyiségére, mint a bor kisérleteiben. Ügy? találta,hogy csupan a lóserurrmal való reinjieiálás után fejlődik ki a tüdőben jelentékeny vérbőség és légszegénység, mig az ellenőrző kisórletekben ezen elvált tozások minimálisak voltak. Atüdőre nézve is különböző kísérletek által/ nyomról nyomra tudta követni az allergiás gyulladás lefolyását, amely lényegiben véve itt is abból állt, hogy a tüdő kötőszöveti sövényei felduzzadnak, azután erős vérbőség, kiterjedt vérzések fejlődnek, az alveolusokban sávos folyadék gyűlik meg és sejtkivándorlás jelentkezik, amely itt is az erek körüli kötőszövetben a legnagyobb fokú. az egyik esetében a lóserum befecskendés mindjárt első alkalomnál a tüdőben történt, a reinjectio pedig a vérpályába, ez az állat schock tünetei között igen gyorsan elpusztult s a rendkívüli felfúvódott tüdőkben a hörgők görcsös összehuzódott állapotát, nagy megszükülését tudta megái1apitani. Végül még egy parenchymas szervvel, a májjal is végzett kísérleteket olyformán, hogy a sensibilizált tengerimalacnak megfelelő idő múlva a májába fecskendezett kis adag lósérumot; a megfelelő ellenőrző kísérleteket itt is elvégezte. * tüdőhöz es a bőrhöz képest a máj annyiban mutatott különbséget, nogy a májban a kötőszövet duzzadása csekély volt, bár némi vérzést és fehérversejt kivándorlás itt is fellépett: emellett azonban a raájsejteknek egész az elhalásig fokozódó kiterjedt elfajulását figyelhette meg holott a bőrben és a tüdőben az elfajulásos jelenségek csekélyek voltak. A dolgozat ezután röviden és ügyesen összefoglalja az eredményeket. Végső következtetése az, hogy az allergiás gyulladás sajátsága a jelenségek gyors bekövetkezése és a súlyos általános és helyi reactio. A munka végén nem ad irodalmi összeállitást, amint hogy általában eredményeit nem hasonlit ja eléggé össze a mások leleteivel. Máskülönben dicsérnünk kell a kisérle§ bek jo megtervezését, áttekinthető tárgyalását^ a szerző jó megfigyelőnek mutatkozik,állatkísérleteiről,k Ionosén reinjectio alkalmával az állatokon mutatkozó altalános állergiás jelenségekről igen eleven képet nyújt. Véleményem szerint a munka szerzője megérdemli, hogy a további tud domanyos munkálkodásra buzditást nyerjen, ezért tisztelettel aiánlom.hoírv neki a kitűzött pályadij kiadassák. Budapest, 1952. április hó 18-án. Buday Kálmán s.k.
