Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1931.12.01., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Napirend - 5. Kórtani tanszék betöltése trb.bizottsági jelentés (ld.melléklet)
9 ozentgyörgyi tanár, aki kórtani intézetben nem működött, most is a chemia tanára egy év óta, az előadandó anyagot a maga teljességében soha át nem dolgozta, a megfelelő kisérleti módszerekben kellő jártasságot nem szerezhetett. Maga a Referens ur kiemeli a természettudományi kutatásban a módszerek ismeretének nagy jelentőségét. Azonban nem az a fontos, hogy a szaktanár egykét módszerben mutasson be valódi jártasságot, hanem - mint már fennebb emlitettem - a tárgy fontos részeinek átdolgozásához szükséges összes lényeges módszerek birtokában legyen. Ami az élettanban és a kórtanban a íizikaichemiai kutatási irány nagyon hangsúlyozott kiemelését illeti, arra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy ezen irányzat előtörése idején / 1900 körül van’t Höff Arrhenius, Nernst stb./ a legnagyobb reményekkel vol - tunk eltelve, hogy ezen vizsgálati eredmények és felfogások különösen a veseműködés és félszivódás élettanával kapcsolatos fontos jelenségek megfejtésére ás értelmezésére fognak jelentősebb adatokat szolgáltatni, is ime most több mint 30 év múlva a veseműködés vagy a felszívódás mechanizmusa csaknem olyan homályosan áll előttünk, mint akkor. A fizikai-chemiai irányzat tehát értékes eredményekkel gazdagította ismereteinKet, de a többi vizs - gálati módszer alkalmazását nem tette feleslegessé, azokat nem pótolta. Ezután áttérek Bélák oándor méltatására s először is hivatkozom Vámossy Zoltán tanár úr bírálatára, melyet Bélák magántanári képesítése alkalmával terjesztett a Tanártestület elé 1921 februárjában: ....,, A vérsavó fehérjéinek ionisatióját ás hydratatióját vizsgálva, a kutatásnak ezen eddig még teljesen ismeretlen methodikáját elmésen választja meg, amennyiben savakkal szó-
