Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)

1931.05.19., 9. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 52. 1931/32. I. félévi tanrendjének összeállítása

9

I

ződést secundär gümős megbetegedéssel és fordítva primär gumós megbetegedést, secundär koképződéssel. Általában az utob-, bi a gyakoribb, de annak eldöntése, hogy melyik baj a primär és melyik a secundär nem mindig könnyű, mert a klinikai tünetek nem haladnak mindig parallel a körfolyamatok keletkezésével. Primär kőképződés es secundär gümős megbetegedés csak ott állítható határozottan* ahol a kő évekkel ezelőtt operát ive vagy spontán eltávolíttatott, a gümőd megbetegedés pedig a kő eltávolítás ideiében kétségtelenül kizárható volt. az aethiologia eldöntésében nagy körültekintést ajánl s ezt egy esetével igazolja, ahol első gondolatra kétségtelennek látszott, hogyha hólyagkőképződés gümős fekélyes holyaghurut hosszas fennállása következtében jött létre s csak az eset pontos analysisénél derült ki, hogy a gümős holyaghurut szerepe másodrendű s a kőképződés tulaidonképen a fekélyek^elektrokoagulatioja indította meg. Ezt bizonyította a további kórlefolyás is, mert újabb kőképződés nem indult meg.

18. / UroselectannaJ. végzett J:ntrayenás_piyelographiákróJ1. Orvosi Hetilap. 1930. 14.sz. 14 nyomtatott oldal, 2. ábrával.

Az intravénás pyelographia felfedezését igen nagy jelentőségűnek tartja, mely az urológiai sebészetet egészen^ uj fejlődési lehetőségek elé áll itja, A felfedezést megelőző eredménytelen kísérletek és az uroseieotan-chemiai összetételének ismertetése után 2o esetéről számol be. Ezen teljesen ui eljárás előnyei különösen ott mutatkoznak, ahol az eddigi eljárásainkkal az exact kórismét megállapítani nem sikerült.

Hagy előnve az eljárásnak, hogy pl- súlyos gümős hólyagelváltozásoknál, szűkületeknél, tehát'olyan esetekben* midőn egy ureter-katneterisaras ^axxsssxfxxstisxaiüsxádíiapakrárslxigsnxxx haax»Bsxfgixit%asitásskatxHygKhskKRk kivihetetlen vagy más oknál fogva akadályozott a medence alakjáról, a vese functionalis állapotáról igen hasznos felvilágosításokat nyerhetünk. Valószínűnek tartja, hogy az uj vizsg:j.ati eljárás altalános elterjedésre fog szert tenni s'lehetové fogj a tenniy hugy - levezető utak dinamikájának közelebbi tanulmányozását. Az adagolás technikájára nezve részletes utasításokat ad.

19. a./ Experiment ej. le und klinische Beitrage_zur_Frgge_

des ^y e 1 o v enő sen_Re flux es und segne klj.nj.sche BedeutungZeit*

schrift für urologische Chirugie. 1930. Bd.30.Hft.5/6. 74 nyomtatott oldal, 33 ábrával. Habilitatiós dolgozat.

Az újabb urológiai irodalomban a pyelovenosusRefluxus kérdése nagy érdeklődésre tett szert es az addig általánosan elfogadott tubularis telődést vagyis,a pyelogen infectioknak'kizárólag tubularis utón való térjedésép háttérbe szorította. A pyelovenosus refluxus jelenlétének bizonyítását oly módon igyekezett elérni, hogy a medencébe befecskendezett tussal kevert bromkaluimot s annak intraparenchymalis útját sorozatos átlag 4-6 Röntgen felvételen megfigyelte. A kontrast anyaghoz kevert tuss lehetővé tette, hogy'eseteit szövettani - lag is feldolgozza. Kísérleteihez öl hullavesét, 28 nyulat és 4 kutyát használt fel és megáilanitásait több mint 200 pyelographia és 800 mikroskopiai metszet alapján végezte. Következtetéseit abban foglalja össze, hogy a pyelovenosus refluxus a medence tartalomnak a vese párénchymajában való terje-