Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)

1931.04.28., 8. rendes folytatólagos kari tanácsülési jegyzőkönyv - 18. Benedek László dr.ny.r.tanár emlékirata a külföldi ösztöndíjak és a professorok kutató munkájának anyagi támogatása trb.

tudományosság terén is olyan .higgadt, tapintatos szaktudományuk- ^^^ han elismert az érintkezési formákban biztos egyéniségek képviseljék, akik a háború utáni időkben még a nem egy országban fennmaradt fagyos közönyt felolvasztani az összeköttetéseket szétromboló merevséget eloszlatni képesek."

Az Emlékirat dologi, illetőleg anyagi vonatkozású része befejezés« képen hangsúlyozza, hogy : " Mindez indokolja, hogy az ifjúsági öszipndij-acti_o_mellett_az_ egyetemi r. t_anárok kutatómunkája, muráinak kiadá.sa ^s_tanu 1 mápr;utj_a_a_kjiltu£zkormány részéről minden i_erid_elke_zés_re álló an2agi_e£zköz_z_el_támo^_tásban £á_sz£sülj_Ön. Nem kétséges, hogy kultuszkormányunk bölcsessége és irántunk állandóan mutatott jóindulata módját fogja találni annak, hogy az államkincstár megterhelése nélkül az Országos Ösztöndíj alap_igánybevételével az egyetemi tanárok fenntiekben vázolt önzetlen tudományos igényei kielégülhessenek"

A memorandum ezen harmadik befejező részéhez alulírott referens nem az emlékiratban foglalt Gregor Johann Mendel megindító, a rég - múltban gyökerező példáját, hanem a szemünkelőtt nap-mint nap ismétlődő jelen-nek elkerülhetetlen jelenségeiből óhajtja a következőket hozzáfűzni. A székesfővárosi tanítóknak kötelességévé tétetett, hogy minden öt évben tanfolyamot hallgassanak s a nevelés elveinek uj eredményeit elsajátítsák, A vidéki elemi iskolai tanítók közül a jelesebbek, manapság már ösztöndíjjal felküldetnek a fővárosba tanfolyamot hallgatni-, továbbképzés céljából. Pironkodás nélkül alig gondolhatunk ezekután egyetemi tanárok arra, hogy nekünk ime egészen különleges emlékiratok megszerkesztésével és propagálásával kell provocálnunk a kezdeményezánL.önmüve1 ődésünk tudományos fejlődésünk anyagi lehetőségeinek intézmÜLyes biztosításához. De vájjon ki fogja már egyszer a nyilvánosság előtt elmondani helyettünk azt, amiről a fentebb tár - gyalt emlékirat sem szól t.i. hogy egyetlen egy egyetemi tanár sem tud a számára megállapított lakbérből nemcsak társadalmi állásának, de testi és szellemi igényeinek megfelelő lakást fenntartani !? - ki fogja egyszer helyettünk feltárni, hogy a nagy vizsgadijak csak a mesék világában léteznek s a ránk kivetett jelentős adók még az annákelőtti fizetéscsökkentéssel szemben is nagyobb terhet jelentenek, mert a háború utáni fizetás-reductió mellékjövedelmünket nem érintette, mig azujabb adóztatás ezt az utóbbit is erősen sújtja !? Ki fog

egyszer rámutatni arra, hogy amikor a fixfizetásü magyar egyetemi ta- 1"1, ^ülföldi^collegáit kellően fogadni és azoknak vele szemben gya-