Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)

1931.01.13., 5. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 36. Tanszéki segédszemélyzet (ts., gyak.) megválasztása - I. sz. szülészet - 37. Tanszéki segédszemélyzet (ts., gyak.) megválasztása - I. sz. kórbonctan - 38. Tanszéki segédszemélyzet (ts., gyak.) megválasztása - III. sz. belgyógyászat - 39. Egyetemi költségvetésben végrehajtandó megtalarítások (Grósz tanár referátuma)

- 38 -tak teljesen kihasználva, hiszen 1800 ágyon évente 650.000 ápolási nap lett volna elérhető, s a reductio előtt 560.000 volt,ha az uiabb 25 % reductiót végrehajtanék,akkor kb.300.000-re csökkennék az ápolási napok száma. Ez annyit jelentene,hogy naponta átlagban kb. 700 ágyat kellene üresen tartani. Ez a közegészségügy mérhetetlen kárára szolgálna,s e mellett semmi megtakarítást sem jelentene. Az elitasitott betegek ellepnék a fővárosi kórházakat,s ott a magasabb ápolási dij s a zsúfoltságnál fogva hosszabb ápolási idő a kincstárt terhelné. Akik pedig felvételt nem nyernének tartósan munkaképtelenekké válnak s meghalnakaz állam újabb megterheltetését okozná. De hogyan is történjék a selectio ? Háttérbe szorulna az oktatás és tudományos munka, mert a humanismus azt fogja követelni,hogy a legsúlyosabb beteg s legszegényebb beteg nyerjen felvételt. De akkor meg a klinikák külön bevétele csökkenék vagy enyészne el, már pedig ezekből tartja fenn a klinika laboratóriumát, könyvtárát,fizeti a segédszemélyzet egy részét. Az oktatás teljesen megbénulna,hiszen a klinikai betegeken kb. 200 hallgató , 15-20 gykkorló évep, 30-40 gyakornok tanul,úgy hogy ehhez a mostaninál még sokkal nagyobb beteglétszám volna szükséges. A tudományos munka pedig egészen megszűnnék. Már pedig, hogy mit jelent az országnak, a fővárosnak erkölcsi és anyagi értékben a klinikák tudományos szinvonala azt talán nem kell épen nekünk hangsúlyoznunk.

A klinikák szinvonalának zuhanása mérhetetlen s pótolhatatlan veszteséget jelent. I