Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)
1930.06.02. rendkívüli 8.
kar évente kétszer foglalkozik magántanári képesítési ügyekkel, mert ezt az érdekelhogy tek szinte f el Hibásnak tekintik, -s folyamodványukat adják be és kérjék képesítésüket. VÁMOSSY ZOLTÁN ny.r. tanár nem vár eredményt a Rreisz tanár javaslatától, Grósz ta- nárral ért egyet , mert a Freisz tanár javaslata nem csökkenti a jelentkezők számát és nem szigorltja a képesítést. Ó.z egész dolog átkát abban látja,hogy a képesítésért folyamodók felettesük engedélyét kikérik s az illetőnek nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy a z illető sé.t megtagadja és azt ne pártolja. Szexi kellene segíteni, äi kellene mondani, hogy folyamodványát csak az adhatja be, illetve csak annak folyamodványa kerülhet tárgyalás alá, akinek ügyét egy négy-5 tagi kari bizottság előzetesen a legszi corubb mértékkel felülbírálta és az illetőt a magántanári habilitátínra alkalmasnak találta. FRIGYESI JÓZSEF ny.r. tanár szintén látja a célt és helyesli is, megfelelő intézkedések életbeléptetését ugv vélné, hogy meg kellene állapítani részint-az időt,- amely szükséges volna ahoz, hogy valaki habilitationalis kérését benyújtsa, ami véleménye szerint theoratikus tanszéknél 6-7 év, klinikai tanszéknél 8-10-12 . év volna, és egyidejűleg természetesen nagyobb súly helyezendő a tudományos munkálkodásra is. •GRÓSZ EMIL ny.r tanár megjegyzi, hogy a jelenleg érvényes szabályok három évben állapítják meg azt az időt, amennyinek el kell telnie a doktorrá avatás után, hogy az illető magánta- nárságort -folyamodhasson. ^Lz időnek a féemelése J nem segít, különösen, ha a vidéki egyetemek nem követik példánkat, mert ebben az esetben
