Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)
1930.03.18. rendkívüli 7.
5 52? O o kívánatos, bár a világ kultúrtörténetéből tudjuk, hogy az egyéni kiválóság tökéletesebb fejlődésének mindig kitűnő melegágya volt a család és a családfő, az atya foglalkozásának, tehetségeinek döntő és vezető befolyása.- Hiszen ennek erősen bizonyító példáititt magunk között is ismételten láttuk, a mely esetek egyikére sem tudnánk reásütni a káros nepotismus megbélyegző jelzőjét.De ha az u.n. nepotismus ilyen példáit látjuk és látjuk épen a Bókay famíliában, a mely ne- künk az eredeti törzsből kát kiváló utódót termelt ki: van-e okunk és jógiink kifogást emelni vagy elfordulni a nepotismus vádjától való félelmünkben attól az utódtól, akit egy ily objektivitásáról és megközelíthetetlenségéről közismert referens és egy felelőssége teljes tudatában egyhangúlag szavazó öt-tagú bizottság legérdemesebbnek tart? Valóban igaza van annak a tanártársamnak, aki azt mondta pár nap előtt, hogy Bókay Zoltánnak csak egy hátránya van, az, hogy három Bókay professor- -előd tehertételével indul a küzdelembe.Én azt hiszem tekintetes Kar, hogy mi nem - csak teljes bizalommal bizhatjuk magunkat a bizottság javaslatára de ez kötelességünk is és ha van valaki, aki még ezen referátum után is kétkedik és megvonja szavazatát az első helyen ajánlott jelölttől, az úgy fog járni mint boldogult Heim professor, aki a pesti katedra átvétele után hetek múlva az őtet ért sok csalódás miatt panasz- kodva azt mondta előttünk, hogy csak egy csalódás érte kellemesen és ez Bókay Zoltán volt, akit csak itt ismert meg igazán. Ajánlom a bizottság javaslatának elfogadását.
