Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)

1930.02.18. rendkívüli 6.

kötél esésünkké teszi,hogy a minisztériumnak abban megnyilvánult felfogásával szemben ellentétes véleményünket-.kifejtsük, Sajnálattal kell néznünk a miniszteri, rendeletet azért, mert megint csak azt kell látnunk,hogy az intézkedésre hivatottakat még mindig nem tudtuk meggy őzni arról, hogj'- vannak az egyetemnek olyan j oga^., amelyeléket a közügy érdekében megtartani,megvédeni közös kötelességünk. Manapság sokszor az egyetem autonómiáját érintő apróbb sérelmekkel nem törődünk, azokon túl tesszük magunkat, de annál in - kább kötelességünk szavunkat felemelni akkor, ha súlyos sérelmek veszedelme fenyeget. Ilyen súlyos sérelmek- jelentkeznek a miniszteri rendeletben. Súlyos sérelem a tudományos segédszemélyzet számára rendszeresített állásoknak megszüntetése, illetményeiknek^ :ás cél.okra való felhasználása.Az a körülmény, hogy a megszüntetés indokául szerepelő cél az egyetem szempontjából hasznos is lehet a sérelem -súlyosságán nem változtat, mert a mi ma megtörténhet más állások szervezése indokával, holnap megtörténhet a létszámot apasztó takarékosság ürügyével, vagy akkor más cimen is. bedig a tudomán.vos tanszemelszet számának csökkentése

»J

az egyetemre nézve olyan veszedelmet jelent,amely ellen idejekorán fel k.ell emelnünk tiltakozó szavunkat .

M-i akik évtizedek óts vagyunk tagjai az egyetem orvosi karának, jól ismerjük azoknak a küzdelmeknek nehézségeit,amellyel eltudtuk érni a fizetéses állások jelenlegi létszámát,, de mi .

érezzük napról-napra azt is,hogy úgy.a személyzet létszáma, mint azok javadalmazása tekintetében. indokolt kívánságaink, kéréseink még kielégítetlenül függőben vannak. Valamennyien tudjuk, hogy a tudományos segédszemélyzetnek a mindennapi