Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)

1930.01.14. rendes 5.

re befolyásolhassák. A tapasztalatok szerint a szigorlatot befejező elméleti vizsgáztatás alkalmával a jelöltek,kik a megelőző hosszas gyakar lati kikérdezések folyamán a vizsgáztató tanárral hosszabb -is közelebbi érontKezésben voltak s ha kellően készültek,nagyjából tájékozva is lehetnek ezen gyakorlati vizsgáztatás reájuk kedvező eredményéről,kevésbbé izgatottak s feleletüket a vizsgáztatások alkalmával többé-ke- vésbbé breálló gátlások kevésbbé befolyásolják. Úgy ezen tapasztalatok alapján,mint támaszkodva arra a tényre,hogy a klinikai vizsgáztatásnak ez a rendszere egyes külföldi államokban pld. Németországban már évtizedek előtt az ö s s z es fontosabb klinikai tárgyakra nézve meghonositta- tott s mind a mai napig a részletekre kiterjedő szabályozás mellett f entartatott, <-a kormányképviselők javasolják,hogy a magyar szigorlati rendben eddigelé a belgyógyászatra korlátozott eljárás ennek a szigorlatnak mind a hét tárgyára kiterjesztessék.Kétségtelen, hogy ez a vizsgáztató tanárra nagyobb megterhelést jelent az eddiginél, de tekintettel arra,hogy a gyakorlati vizsgáztatásban - úgy mint az a belgyógyászaton történik- az adjunctusok és tanársegédek is közremüködhet^- nek - a vizsgáztató tanárt terhelő munkatöbblet túlságosan nagynak nem mondható.

4/. A jelenleg érvényben lévő szigorlati szar bályok nem állpitják meg félreértést kizáróan, hogy a kormányképviselők tagjai-e a vizsgáló bizottságoknak s hogy mint ilyeneknek joguk-e a cenzeálásban,a vizsga eredményének megállapitá- sában részt venniök. Erre vonatkozóan a szigorlati szabályokban egymásnek részben ellentmondó rendelkezések vannak. Szükséges,hogy a kormány- képviselők hatásköre ebben a tekintetben is sza-