Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)

1929.11.12. rendes 3.

- 47 az előnyömre. Ha nem tévedek, talán az. egyedüli vagyok a testület tagjai között,aki a világháború teljes 52 hónapját.minden megszakítás nékkül állandóan az ország határain kivül a harctereken töltöttem el. Hogy az állandó nyugodt otthon helyett.az örökös és sokszor elviselhetetlenül kinos.bizonytalanság idegrendszeri hatás nélkül nem maradhatott, - nem kell részleteznem. És hogy ez a visszahatás a távolság növekedésével - egyesekben szinte a Bonders fizikai törvénye szerint is -erősböd- hetett, annak is nem egy példája ismeretes. •

Ez a szerzett idegrendszeri állapotom tenne már magában is képtelenné arra, hogy egy pénzügyileg biztosított Mohamed koporsójaként lebegő intézmény vezetésére bármilyen rövid időre is vállalkozni mer.jek.

Kérve ezek után, hogy a legkörültekintőbb alapos mérlegelés alapján méltóztassának a döntést megh ,hogy kinek a kezébe és hogyan mél- tóztassanak a nagyértékü és nagy jörvőre hivatott kari könyvtárunk vezetését rábizni.

azon javaslatát, hogy a klinikus tanárok minden különbeteg után napi 1 pengőt adjanak a kakák saját szükségleteit sem fedezik, a bevéte

zedik a klinikák saját bevételeire. De meg a klinikai és intézeti könyvtárak még sokkal fontosabbak,mint a kari.könyvtár,mert a tanszéki segédszemélyzet kizárólagosan ezeket ve-~ szí igénybe. Ilyen körülmények^ezen^a réven

alig lehet 8000 pengőnél többre számítani.Abban is kételkedik,hogy .16.000 pengő állami doC-RÓSZ EMIL ny.r. tanár a könyvtáros

ri könyvtár céljaira^azért nem fogadhatja el, mert a. kis kassza csökkenő bevételei a klinilejf csökkennek, s mindinkább több kiadás nehe