Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)
1930.06.24. rendes 10.
- 59 geinek megelőzésével és yogyitásával foglalkozik . A fülre,mint érzékszervre vonatkozó külö n- leges fejlődéstani,bonctani,kórbonctani és élettani ismeretek, a központi idegrendszerrel való kapcsolata, egyes szakmákkal való szerves viszonya, - mint határterület az orr-és gégészettel, szemészet-, belgyógyászat;- ideg-, gyermekgyógyászat- és sebészettel,- oly nagy területet ölel át,hogy annak áttekintése és igy tanítása, valamint továbbfejlesztése sikerrel csak akkor kecsegtethet, ha nem mellékesen más szakma mellett, hanem önállóan az erre hivatott és képzett szakember által,külön tanszék keretében van kép- ' viselve. A fülgyógyászat gyakorlati szempont ál igen fontos szakma lévén,speciális módszerei miatt 'még inkább megköveteli az önálló el helye“ zést. . Nem említve a különleges vizsgálati módszerek elsajátitását, amelyek pedig alapját képezik a helyes kórismézésnek,maguk a gyógyei járásra vonatkozóak,amelyeknek legnagyobb, része a sebészet körébe tartozik és életmentő fonn- tosságu,- a nagysebószet is kénytelen elismerni, hogy a fülsebészet különleges tanulmányokat, módszereket és gyógyel járásokat igényel,amelyeknek kielégitő elsajátítása az általános orvosi képzésen belül, vagy valamely más szakmával párosulva nem lehetséges, hanem csak úgy, ha a fü- lészet, mint különálló szakma külön tanszék keretében, külön szakember által adatik elő. a fülbetegségek gyakorisága, szövődményei által az életet sokszor veszélyeztető lefolyása miatt az orvosképzés terén mindinkább nagyobb fontosságra tett.sá.ert Úgy, h$gy. egyes < ? L í o 1 b
