A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)

1929. május 17., 6. rendkívüli

jesszo. Ez mag is történt, d« a helyzet azontúl is úgy alakult, hogy a régebbi tanszék működése körébon mindig előtérbo^maradt a szülészet»viszont a másik tanszék működés« körébon a nőgyógyászat fejlődött naggyá. Az orvosképzésben természetesen mindkét szakmának mag van a maga nagy jelonáfe^gOjde ha tárgyilagos szemmel vizsgáljuk az<orvosi gyakorlat igényeit, azt kofl mohái1 apitanunk,»hogy a szülészet sokkal nagyobb jelentőségű,mint a nőgyógyászat. A gyakorló orvosnak működési köre a nőgyógyászat terén főleg a di agnos ista és egyszerűbb gyógyító eljárások alkalmazására korlátozódik, az operativ gynaekologia területe a gyakorló orvos számára nagyrészt tilalomfákkal van körül ültetve. A gyakorló orvosnak módjában áll a nőgyógyászati betegség felismerésével, a beteget azoknak a kezei közé juttatni,akik a leg*

jobb segitségot»megbizható módon megtudok adni. Viszont 8 szülészeti gyakorlat az orvost a rögtönös dselekvés kötelessége 4é állitja. Tanács kikérésére, a helyzet kellő megfontolására nincsen mód»cselekedni rögtön kell s ettől a cselekvéstől függ agy önállóságra törekvő uj életnek,vagy az uj életet teremtő anyának , sokszor-7 mindkettőnek sorsa, a veszedelmek elhárításának egyetlen eszköze az' orvosoknak megfelelő nagyon, de nagyon alapos elméleti és gyakorlati kiképzése. Állandó ismétléssel, a begyakorlás minden igénybe vehető eszközének megkeresésével»mintegy bele kell verni a gyógyító gyakorlatra készülő orvoe— sok tudásának körébe a szülészeti ismereteket,úgy hogy az illető, még ha álmából (jjs/keltTíXfel azzal a kérdéssel,hogy valamely esetben mi a teendő,ösz-tönszerülog is eltudja fújni,a feltételeket és javalatokat. Hogy a gyógyító orvosok nem mind rendel-_ köznek éppen a szülészet terén a kellő ismerettel és gyakorlottsággal, bizonyítja a mindennapi tapasztalat, bizonyítják azok a sajnálatos esetek»amelyek