A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)
1929. február 19., 6. rendes
or o í tj> - 48 -semmi keresni valójuk nincs. Igaz ugyan ,hogy az orvosánál itikusorfc tervezett egyesülete ilyképen számbelileg Is anyagilag némileg megérő< T «». södne,de ez semraiképen sem szolgálna valamely komoly tudományos célt.Áz orvostudományi kar bármennyire is intelligens laikusoknak, pl.s tanítóságnak,a lélekelemzéssel foglalkozó sz a k - orvosi egyesületbe való belépését a leghatározottabban perhiroszkálja. Ezt az álláspontját azzal igazol ja,hogy a psychoanalizis még ma is sok irányban kiforrsttlan, vitás ,nem egy irányban téves tan,amelybe laikusokat, rendszeres kiokts< tás céljából bolevinni megbocsáthatatlan hiba lenne. Mindehhez még hozzáveendő a tervezett egyesület ai&a szintén a laikusokra apelláló téves szándéka,hogy nyilvános felolvasásokat ős rendez / 1. alspszabálytervezet 3.§.b./. Ez ellen szaktudományi szó „pontból a leghatározottabban k«ll tiltakozni. Mórt bár lelki konfliktusok emberi szempontból a szinpadon tárgyalhatók /l. Ibsen/, nem mondható ugyanaz orvosi szempontból »vagyis hogy az előadói. ' oc V t»ö dobogón történjék meg ugyanez orvosi alapon; hiszen a tapintatos orvos-lélokei©mző csakis a legegyénibb módon,vagyis négyszemközt,az adott eset által megvont határok között végezheti elemzését,melynek eredményei kizárólagosan a lelkileg bántalmazott egyént érdekelhetik és azontúl csakis az orvosi okulás szolgálatában c ál Ihatnak»melyekhez 8 nsgyközcns ^ek semmi köze, Hiszen ma már közismert, hogy a psychoanalizissexualis vonatkozásokkal való tűitőlitettségénél fogva - a laikusokra nézve nem annyira felvilágosító, hanem sokkéi inkább izgató hatású. ! 8Vi>8 e Is 1 e *<? 3 o J-
