A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)
1929. január 22., 4. rendkívüli
439 Folyamodó ezen dolgozatát Labilitätiós munkának jelöli meg. A dolgozat 35 nyomtatott oldalon azon vizsgálati eredményeket ismerteti, melyeket otogen pyaemia eseteiben a vár bakteri logia i vizsgálatával ászlelt. A vizsgált 43 eset közül 23-ban positiv volt a bakteriológiai lelet, liegetiv esetekben technikai hibákon kivüi, a baktériumok esetleg csekély számára, a vársavó baktericid hatására és a bakteriaemia periodicitására kell gondolni. Legtöbbszöi sinus megbetegedés szerepel thrombosis vagy ■phlebitis alakiában a bakteriaemia okozója gyanánt. A met&stazissal járó pyaemiáknal a" szervezet ellenállókánessége jobb és a prognosis csak akkor lesz kedvezőtlen, ha az áttétel életfontosságú szervekben fejlődik ki. A 23 positiv esetben streptococcus 10, pneumococcus 5, staphylococcus o, proteus vulgaris 1, sreotococcus és pneumococcus 1 esetrben volt kimutatható. Feltűnően gyakori a staphylococcus pyaemia, amely csoportosan is fellép és sajátságos klinikai viselkedést mutat", mert sokszor hiányzik a rázohideg, a hőmenet rendetlen, a betegség elhúzódó, reciáivá többször is elfordulhat ás a várlelet láztalan.betegeknél is positiv lehet. A bakteriaemia megállapításának nagy jelentősége van a diagnosis prognosis és therapia szempontjából. 5.a. Bzen dolgozat kivonatosan az Orvosképzés 13. kötetében jelent meg. 5. / Zur Symptomatologie der Qtolithenerkrankungen. Monat sehr if t für Ohreiiüeiliiundé u. lafyngorhihinlógie 1924‘. Egy eset kapcsán az otolith megbetegedés némely tisz - tázatlan kérdését világítja meg. 6. a. Ugyanezen dolgozat megjelent az Orvosi hetilap 68. évfolyamában, 7. / Blubharnsaurebestimmungen bei Meivenschwerhörig - keit. Megjelent a'Zeitsehr.f, hals- Nasen-, u. ühreiiheilkf IU, kötetében. Társmunka Dr, Kelemen Görgygyel, melyben tanulmány tárgyává tették hallóideg megbetegedéseknél a viikugysav viselkedését. 42 idegeredetü nagyotthallásban szenvedő betegnél 18 esetben typerurikaemiát találtak olyan hugysav értékeknél, a melyem a 3.5 mg. /a-ot meghaladták ás 5.9 mg. ,<í-ig terjedtek. Purinmentes étrend ás athophan“adagolás által 12 beteg közül 9-nál sikerült a vér hugysavtartalmát a normálisra leszállítani. A vizsgálatok eredményei abban foglalhatók össze, hogy hallóideg megbetegedésben szenvedő olyan fülbetegeknél, akiknél a bántalom nem vezethető vissza általános okra, a hugysav felszaporodása mutatható ki a vérben, a hyperurikaemia és a hallászavarok között összefüggés van, ezért a helyes gyógy el járást a várhugysav mennyiségének leszállítása képezi. 7,a. Fenti dolgozat rövid kivonatban az Orvosi hetilap 68. évfolyamában megjelent.
