A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)
1928. február 14., 6. rendes
63 -« az otthon lobzselés,sem a betaggyógyitás és operatiók utáni esztelen tovább rohanás formájában. A mi orodeti tervezetünknek az I-so szigorlatra vonatkozó része»melynek rendeleti utón életbeléptetését már 1922/23 tanévben gyors sogólykópen kértük,- vaskózzel ragadta meg az orvosi pályára lépő fiatal embert és el nem engedte ót,de tovább sem engedte hal adni,mig az alapvető ismereteket tisztességesen el nem sajátította.Ha pdig erre nem volt képes, hamar tisztába jött 6 is önmagával és szüleit som ámitotta, akik a mai rendszer mellett fiuk indexéből már jeles IV.V.éves klinikusnak gondolják fiukat, mikor az még mindig csak II.éves. Ez a tervezett rendszer hamar rászoritotta volna az ily képtelen vagy hanyag ifjút,hogy hagyja el a nem neki való oYosi pályát, a mi tekintve a rövid időveszteséget, minden esetre humanus szigornak mondható ! Ki sem fejezhetjük Nagymóltóságod előtt, hogy mily kinos helyzeteket kell átélnie az I. szigorlat második fele kérdező tanárainak és elnökeinek, midón már 2-6 ! klinikai félévvel terhelt, tehát 3-5 évet e nem nekik való pályán elpocsékolt fiatal embereket kell végleg elutasitaniok.- E súlyos és néha már családi megrázkódtatásokat okozó elhatározás még a legmoggyózódósosebb Ítélkezőt is kemény próbára teszi és hajlandóságot ébreszt benne a vizsga szinvonalának szégyenletes és meg nem engedhető alászállitására. Humánusnak pedig ez a ma érvényben levő szabályzat épen nem mondható,mert ongodékanységével azt éri el,hogy nőm fiatal fiukat, hanem meglett embereket,néha családapákat 64 r> /
