A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1928. február 14., 6. rendes

f'kiktudják, hogy tovább hallgatott féleveik ^1)

érvénytelenek, könnyelműen meg akarják takarítani vagy épen elmulatták beiratkozási dijaikat és 1-2, néha több féléven át tol jósén távolmaradnak az egyetemtől és egyre job ban berozsdásodott emlékezetükkel és agyto-. vékayésgükkel mind képtelenebbek ’lesznek a szigorlat követelményeinek megfelelni.

Ez a szünetelés veszedelmes általá ban az orvosi kiképzésre,mett a szaktudományokkal* előadásokkal,intézetekkel sót még orvostanhallgató társaival is elveszt - vén a contactust»otthon esetleg más társaságban, gondolattilágba és érdekkörökbe kerülvén, a fiatal ember érdeklődése az orvostudományok iránt még akkor is megcsappan, ha egyébként naoonta 2-3 őiát készülésre, tanulásra is földit.- Hogy ez a tárggyal foglalkozás nem igen lelsz több,sót legtöbb szőr ennyi sem, és hogy igy is mily csekély intenzitású és értékű löszön,arról gondoskodik a fiú otthonában a semmittevés mellett fel burjánzó szórakozás vágya, baráti asztaltársaságok felkeresése vagy nyomaszt tóbb anyagi helyzet esetén- a szülök által reája rótt vagy maga által is önként vállalt kenyérkereseti foglalkozás.

Nem tartjuk az orvosképzésre és annak eredményére * orvosi szinvonalunkra eló nyösnek az olsó szigorlat ás az avval járó kötelezettségek bármi legkisebb mérvű könynyitósét sem, mert ennek legfőbb rendeltetése az orvosképzés alapjainak mogszilárditása és az ide nem való képességek leszorítása. E céljának pedig annál tökéletesebben megfelelni»minél komolyabbá tesszük és minél szigorúbban kozoliük: természetesen- 61 -