A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1927. december 13., 4. rendes

- 44 -mészetesen öl koll fogadnunk és végre kell hajtanunk»megjegyezni óhajtja azonban,hogy szerinte a Kar őzt az ügyet a múlt félévben és az idén is midén azt a Tanács érdemlogos tárgyalás nélkül visszaküldte, a szabályok pontös betartásával tárgyalta le, a Kart tehát ily irányban vád nem illeti. Kijelenni azonban, hogyha az ügy újabb tárgyalásán ismét egyenlő számú igen és nem szavazat esae, a miniszteri leirat dacára sem gyakorolná a döntő szavazat jogát,mert szerinte igazságtalannak tartaná,hogy a dékán kettős szavazatot gyakoroljon és hozzá egyik, szavazaszerhelyzetben inkább felajánlaná a Miniszter urnák a Qékánságról való lemondást. Szerinte ugyanis, az egyetemi szabályzat személyi titkos szavazatokat illetőleg módositandó volna, mert a votum minorvat-alkalmazása szerinte csak tárgyi nyilt szavazatoknál jogosult és azt titkos szamádyi szavazásoknál alkalmazni a már fent kifejtettek alapján igazságtalan volna és a Dékánt meg nemengodett joggal ruházná fel.

Egyébként javasolja,hogy a Kar a miniszteri leiratnak oly módon tegyeno eleget,hogy az ügy újbóli bizottsági tárgyalásától eltekintve, a már múlt félévben előterjesztett egyhangú bizottsági javaslatot alapul véve^még ma titkos szavazással döntsön annak elfogadása, vagy el nem fogadása felett.

Tóth István tanár felszólalásában megjegyzi,hogy a miniszteri leirat hangja bár szokatlan^« azt lehet úgy is értelmezni,hogy nem a Kar ellen,hanem a Tanács eljárása ellen irányul. , á-i

A Dékán erre megjegyzi,hogy a lairattát személyi ügyben nyiltan adja le.