A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)

1927. november 18., 3. rendkívüli

tern a saját budget jenek terhére látja el a Bábaképző Intézetet, a megtérítés azonban az ő pénztárának kikerülésével az állampénztárba folyik.

E pontok rendezése után felvethetjük azt a kérdést, hogy van-e általában szükség gazdasági hivatalra ? Egészen kétségtelen, hogy az egyes intézetek teljesen elkülönített gazdálkodással, külön konyhával, külön fűtéssel, esetleg gazdasági szövetkezéssel is meg lehetnének, a hogy a vidéki bábaképzők, a budapesti állami szemkórház, számos külföldi egyetemnek tanszékei tényleg igen jól érzik magukat. Minden konszolidált helyzetnek első feltétele azonban, mint említettük, a reális, még pedig intézményenkint felosztott budget.

Ezt a kérdést igazán nagy jóakarattal kezeli a memorandum és argumentációjához csupán azt kell hozzá te műnk, hogy a reformok megalapozásához nem a mai átmeneti, hanem a legközelebbi budgetben már megvalósítandó kereteket kell alapul vennünk. Helytelennek tartjuk pl. akkor, a mikor az élelmezési évi szükségletet 1,820,000 pengőben ismertük fel, erre a tételre mégis csak 1,500,000 p-t irányozni elő és a hiányt más tételek elvonásával fedezni. Ha reálisan akarjuk a szükségleteket megállapítani, akkor az előirányzatot az elméleti és gyakorlati oktatásnál 70,000, a ruhajavításnál 20,000, mosásnál 10,000, könyvekre és könyvtárakra 100,000, élelmezésre 520,000 és ösztöndíjakra 10,000, vagyis 530,000 pengővel kell felemelni, a mely esetben a mai végösszegek nem 20, hanem 38 fé-kel emelkednek. Ily reális budget esetében mindegy, hogy a gazdasági ellátás centralizált vagy decentralizált lesz-e. Minthogy az előbbi kevesebb változtatással jár, maradjunk meg mellette.

Ezután azt kérdezhetjük, hogy kell-e általában a gazdasági hivatal élére egy központi imponáló faktor, illetőleg dekorativ figura ? Vigyázzunk az Ars poeticának idevágó sorára 1 Praktikus célja ugyanis az ő szereplésének aligha lesz, irapraktikus bizonyosan. A teendők annyira szétágazók, hogy olyan ember, a ki mindegyikhez értsen, tehát irányíthasson, nem képzelhető. Az ilyen központi igazgató mármost vagy belebeszél a szakember dolgába és akkor az első percben blamálja magát vagy az Olympus felhőibe, irodájának füstjébe vonul vissza és onnan rendelkezik, a mikor csak hátráltatni és komplikálni fogja a gyors elintézést.

Az Egyetem gazdasági ellátásának újjá szervezése, nézetünk szerint, a legcélszerűbben másként történjék, úgy hogy a gazdasági ügyek a jövőben

353