A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. június 21., 6. rendkívüli

mértékben kiérdemelt, de feltűnően gyors előrehaladását látom abban, hogy 1905-ben a gyógyszertanból magántanár, 1908-ban a iiözegészségtannak lett magántanára s hogy ®gy esztendő eltiltóval már a rk. tanárságot ia megkapta 3 feogy a Budapesten létesült úgyszólva összes orvosi bizottságok tagjává lett*- Arra a kijelentésre pedig, hogy az Országos egészségügyi intézet vállalja a közegászségtani teendőket csak az a válaszom, hogy az országsa: egészségügyének legfőbb tudományos központja, a tanításnak gócpontja az egyetem kell, hogy legyen, ezt a szerepet más minisztérium hatáskörébe tartozó intézménynek átengedni nem szabad.-Ezek után még csak egy pár kérdésem xsiaa l~nne felszólaló tanártársaimhoz. Grósz Emil tanár úrtól azt kérdezem, hogy milyen életkorban jut el a fa oda, hogy az átültetést nem tudja elviselni, vájjon 54 vagy 58 éves korúban, Korányi tanár úrtól pádig azt, hogy az 54 eves egyetemi tanárnak tehetségei mily«® százalékos arányban csökkenek az 59 éves életkor elérésének idejéig? nekem erre a csöjtkenésnek rntgitelesére mértékem nincsen, mert elköltözött nagyjaink életének történetéből tudom , hogy sokan 60 évet meghaladó korban, vállaltak az ország életébe mélyen belevágó érületeken vezető állásokat s azokat az ország igazi hasznára kifogástalanul betöltötték, ^ogiil még csak egy kérésem van a felszólaló tanár urálihoz, meltóztassanak betömi az én fejemet, de méltóztassanak elismerni, hogy igazam van. -zt kérem a közügy érr’ekében.Elnőklő Dékán a vitát berekeszti és elrefc-