A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. június 21., 7. rendkívüli

- 30 -* fv

közegoszsogtannak lőtt magántanára s hogy ^ogy osztondó óltól távol már a rondkiv.tanárságot is megkapta s hogy a Budapesten látosült ugyszólva összes orvosi bizottságok tagjává lőtt.- Arra a kijelentésre pe4i dig, hogy az Országos ogászságügyi intézőt vállalja a közegészségtani teendőket csak az a válás zom,hogy az ország egészségügyének legfőbb tudományos központja,a tanításnak gócpontja az egyetem kell, hogy legyen,

ezt a szerepet más minisztérium hatáskörébe

'

tartozó intézménynek átengedni nem szabad. Ezek után még csak egy pór kérdése lenne felszólaló tanártásaihoz.

G-rósz Emil tanár úrtól azt kérdi, hogy milyon életkorban jut el a fa oda, hogy az átültetést nem tudja el viselni »vájjon 54 vagy 58 éves korában,

Korányi tanár úrtól pedig azt,hogy az 54 éves egyetemi tanárnak tehetségei milyon százalékos arányban csökkennek az 58 éves életkor elérésének idejéig ? nekem erre a csökkenésnek megítélésére mértékem nincsen, mert elköltözött nagyjaink éloténak történetéből tudom,hogy sokan 60 évet meghaladó korban vállaltak az ország életében mélyen belevágó területeken vezető allaaokat s azokat az ország igazi hasznára kifogástalanul betöltötték. Végül még csak egy kérésem van a felszólaló tanar urakhoz,msltóztassanak betörni az én fejemet,de meltoztassákak el ismerni,hogy igazam van. Ezt kérem a közügy érdekében.

Elnökló Dékán a vitát berekeszti és elrendoli a szavazást olyan ártalomban,hogy a tanártestület elfogadja-e a bizottság javaslatát a maga teljosségébon.vagy nem ? £ : l