A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. május 10., 9. rendes

segédnek kötelessége főnökének a tanításban és az intézet ügyeinek vezetésében segítségére lenni, kötelessége az intézeti napi teendők elvégezése mellett magát szakmájában kiművelni, arra töremedni, hogy úgy a tanítás, mint a tudomány művelése terén szakemberré képezze ki magát. Már ezekből folyik , hogy a tanársegéd idegen munkakörbe szolgálatra be nem osztható, mert ez ellenkezik az ő kötelességeivel és ellentétben áll még óiméval is. Anunynyiben tanársegéd a megválasztásának határai közé eső hosszabb időre szabadságoltatik ennek csak az lehet az indoka, hogy az illető egyebbütt szerzett ismereteit az egyetemnek, a tudománynak elsősorban annak az intézetnek szolgálatába értékesítse, amelyhez megválasztatott. Arra, hogy egyetemi tanársegéd más szolgálatra rendeltetett volna ki pél-át nem tudunk s ilyen példa létesítését nem is tarthatjuk kívánatosnak. A költségvetésben engedélyezett tanársegédi állások az egy es intézetek és klinikák között vannak meghatározott számmal szétosztva, számuk sajnos korlátolt és újabban a takarékoskodás kén. szere mellett még meg is fogyatkozott. A közegószségtani intézetben ezidő-szerint két tanársegédi és két gyakornoki állás van rendszeresítve, az intézet tehát összesen négy díjas alkalmazottal rendelkezik, amely szám annak kötelességeihez viszonyítva mindenesetre szűkre szabott. Tanársegédnek más szolgálatra való igénybe vétele az intézetet kötelessége teljesítésében korlátozná a többi alkalmazott terheinek a szaporodását jelentené s káros volna még azért is, mert az illető után következőknek előrehaladását akadályózná. Káros volna azért is, mert még inkább megnehezítené a megfelelő segédszemélyzetnek megszerezhetését, amely kivált az elméleti intézeteknél már ma is jelentkezik; sőt az idegen ügykörbe való beosztás példája még másokban is felkelt-