A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. április 26., 8. rendes
vájjon az Egyetemnek ez a joga hazai tételes jogszabályon alapszik-e; úgy másrészt arra sem helyezünk súlyt, hogy az Egyetemnek ez a joga a jövőre nézve törvénybe iktattassék. Efféle törvénybeiktatásnak jelentősége lehet partikuláris intézményekre nézve, melyeknek célja kevésbbé tágkörű, kevésbbé fenséges és kevésbbé szükségszerű, mint a „scientiarum universitas“-é. Valamint jelentősége lehet olyan intézményekre vonatkozólag, melyek csak mostanában keletkeznek, melyeknek nincs kiforrott típusuk és amelyeknél tehát kevesebb biztossággal állapítható meg az, hogy az ő lényük természetéből szükségszerűen mi folyik. Ellenben az egyetemek a középkorban keletkezett, kiforrott típusú intézmények, melyeknél világosan felismerhető az, hogy természetük megköveteli a széleskörű önkormányzatot és amelyek ezzel az autonómiával mindenütt bírnak is, ahol mint valóságos egyetemek, nem pedig mint talán egyetemeknek nevezett, de valójában egyetemi jelleg nélkül való szakiskolák vagy mint szakiskolák egyszerű összefoglalásai szerepelnek. Az egyetemekről — tekintettel ősi és tipikus szervezetükre és ugyancsak tipikus autonómiájukra — teljes joggal lehet mondani: Sint ut sunt,' aut non sint. A természetes jogoknak nem ugyan a létük, de sikeres érvényesítésük attól függ, hogy elismertessenek. Az Egyetem természetes jogát, mely azt a tanári székek betöltése körül megilleti, hazánkban állandóan elismerték a kormányok. Ha történtek is olyan kinevezések, melyeknél egy az Egyetemtől nem kandidált egyén neveztetett ki, e kinevezéseknél az Egyetem valamelyes közreműködése mégis megvolt. Például egy kisebbségi különvélemény, melyet a kormány magáévá tehetett. Vagy az illető egy más alkalommal, a közelmúltban már kandidálva volt. Vagy a nem-kandidált egyénről, bár valamely ok miatt nem kandidálták, mégis elismerte az illető tudománykar, hogy a kérdéses tudományszakot érti, tehát mégsem teljesen alkalmatlan arra a katedrára. Csak Kunfi Zsigmond járt el úgy, hogy az Egyetem közreműködését teljesen mellőzte, amidőn a jog- és államtudományi karra egyszerre hét tanárt nevezett ki. Azonban ő szükségesnek tartotta, hogy eljárását mentegesse, a forradalom igényeire való hivatkozással; és az Egyetem autonómiájának megsértését erre az egyetlenegy cselekményre kívánta korlátozni. És kinevezéseihez hozzáfűzte azt az ígéretét, hogy az Egyetem szabadságát törvény útján intézményesen biztosítani fogja. Nagyméltóságod is elismerte az Egyetem természetes autonóm jogát a tanári székek betöltése körül. Elismerte azáltal, hogy a (tyiijteményegyetem törvényadta autonómiájának megállapításánál az Egyetemnek ezt a természetes autonóm jogát mintául vette. Ügy a Gyüjteményegyetem, mint más intézmények létesítésénél Nagyméltóságod kifejezésre juttatta azt az állandó meggyőződését, hogy a főiskolai tanítás és a tudományos mííködés éltető levegője az autonómia és jelesül az, hogy az illető főiskoláknak és egyéb tudományos intézeteknek a saját maguk személyi kiegészítésének autonóm joga biztosítva legyen. Ezért azt kell hinnünk, hogy Nagyméltóságod csak a legnagyobb önmegtagadással határozta el magát arra, hogy dr. Ádáttt Lajost egyetemi tanárrá való kinevezésre fölterjessze. És ha Nagyméltóságod készségesen vállalja is e kinevezésért a parlamenti jogi és politikai felelősséget, viszont nehezen vállalhatja a saját lelkiismerete, illetőleg az Isten előtt való felelősséget. És ugyané miatt azt is hisszük, hogy ezt a tiltakozásunkat, mellyel Nagyméltóságod elé járulunk, Nagyméltóságod megértőén fogja fogadni azok részéről, kikre az Egyetem autonómiáján való őrködés bízva van és akiket erre tanári esküjök is kötelez. Azzal, hogy dr. Ádám Lajos kinevezését végrehajtottuk, nem változott meg az a tény, mely szerint ez a kinevezés az Egyetem természetes jogát sérti. És nem szűnt meg helytállónak lenni az Orvostudományi Kar véleménye, melyet dr. Ádám Lajosról nyilvánított. Ha pedig ez a vélemény helytálló, akkor dr. Ádám Lajos tanári működése állandóan károsítja az Orvosi Karnak s így az Egyetemnek oktatási és búvárkodás! színvonalát. Az Egyetemen ejtett sérelem tehát dr. Ádám Lajos kinevezésével nem fejeződött be, hanem az ő tanári működése által állandóan folytatódik. Tehát állandó tiltakozásunkat is teszi szükségessé, amíg csak a sérelem kellő módon orvosolva nincs. 61*
