A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. február 8., 6. rendes

t ás a már csak anyagi okoknál fogva is az érdekelteket a pályáról elriasztaná. Az azóta eltelt 15 év egószen más viszonyokat teremtett. Mert a jelenben többen lépnéhek a gyógyszerészi pályára,mint amennyit Csonka Magyarország el­­bir,ugy hogy külön intézkedéssel kellett a gyógyszerészi pályára lépők számát korlátoz­ni. Bár az egyetem szivesen fogadja a gyógy­szerészek azt a kérését,hogy az egyetemi ta­nulmányi idő felemeltessék, sót az egyetem már régibb idó óta hangoztatott álláspontjához hi­­ven a gyógyszerész tanulmányi időnek két évról hosszabb időre esetleg három évre való emelé­sét a tanulmány sikere és a gyógyszerészek kép­zése érdekében szükségesnek és eloiázhatatlan­nak tartja. Nagyon természetesen ennek határo­zattá emelése esetén önként érthetői eg gondos­kodni kell a megfelelő intézkedésekről,mint a­­minő a megfelelő tanárok vagy előadók szaporí­tása, továbbá a meglevő intézetek kibővítése, esetleg uj intézetek felállítása és ezek meg­felelő felszerelése. Szerencsére a Nagymélt. vallás és közok tatásügyi Miniszter ur a közeljövőben uj tanszé keket sfcervez,továbbá a műegyetem mögötti tel­ken,uj, modern tudományos intézeteket létesit. E tanszékek és intézetek szervezése alkalmával arról kell gondoskodni,hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület emlitett kívánalmai kel­lő figyelembe vétessenek. Ez idő szerint a budapesti egyetemen a Ma­gyar Gyógyszerész Egyesületnek a gyógyszerész­képzésre vonatkozó különben minden indokolt és helytálló kívánsága teljesíthető ugyan,de élet­beléptetése csak a kapcsolatos szükséges intéz­kedések foganatosításával véhető keresztül«.

Next

/
Thumbnails
Contents