A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. december 14., 4. rendes
1 & 'bO- p* //• rtd«J. . TEKINTETES KAR. \ > J(Ly Egyetemünk orvostudományi Kara 1926. szeptember hó 14-én tartott üléséből folyólag megküldötte karunknak hozzájárulás végett azt a vallás és közoktatásügyi Miniszter úrhoz intézett fölterjesztését,melyben erélyes óvást emel az uj»harmadik sebészeti tanszéknek a kar meghallgatása nélkül törtlnt felállítása és"bfetörtése ellen, Az orvosi kar fölterjesztésének az a részeg mely a kérdés személyi tartalmával,a kinevezett egyén tudományos és tanári arravalóságával foglalkozik,mint egészen orvosi szakszerű ügy, nem tartozhatik a bölcsészettudományi Kar illetékes elbírálási körébe. Ellenben a kérdés formai-jogi oldala#-egy tanszéknek a kar meghallgatása nélkül való ad hoo szervezése és béöltése, az egész egyetemi organizmus életének olyan megsértése, hogy az orvosi kar fájdalma egyben az egész egyetemnek,igy karunknak is mély fájdalma és kiváltja élénk tudakozásunkat. Az egyetemi önkormányzat leglényegesebb joga a tanszékekre való jel öles;:ha ezt a jogot a közoktatásügyi kormányzat nem tartja tiszteletben s időnként elkobozvam olyanokat nevez ki,akiket az egyetem nem akar s alkalmatlanoknak minős it,akkor az egész egyetemi autonómia veszendőbe megy, mert hisz az autonómiának hordozói és őrei éppen a kinevezett egyetemi tanárok. Az orvosi kar meghallgatása nélkül megejtett kinevezést a kormányzat azzal indokol ja,hogy az egyetemi autonómia nem törvényen, hanem csak szokásjogon alapul. Ámde minden állam életében vannak olyan szokás jogok,melyek a tételes törvény erejével birnak. Ilyen az egyetemi jelölési jog is,melynek abban rejlik természetes jogi rációja,hogy az egyetemi tanszékekre való tudományos és tanári alkalmasság komoly értékelése annyira sokágú és kényes természetű szakügy, hogy ebben csakis egy hivatásos szaktestület,nem pedig a politikai hullámoktól és egyéb befolyásokról függő laikus kormányzat dönthet. Sót a politikai hyomásokkal szemben éppen a közoktatási kormányzatra nézve is kedvező,ha a felelősséget az illetékes karokra,mint szaktestületekre hárithatja,vagy laglább is velük megoszthatja. 3^ ügy látsott,hogy ennek a gondolatnak igazságerejótól talán még egy magyar közoktatásügyi miniszter sem volt eddig annyira áthatva, .mint Annen a Ír nínlc+.a o iinrnolf mai minkön tönen n arrtra i o Vxí a n
