A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. október 12., 2. rendes
o # ^ X két .felállították. Orvosok ok és hősök;: de még milyen-hősök, kik a halál ez aratásában a magukéval nem, csak a mások életé vei törődnek ! És Hős az a fehér kabátos szelíd arczu ember is, ki a nehéz levegőjü,lázas deliriummal»gyögóssel,hörgóssel telt kör teremben jár—kél;:a halál réme vigyorog reá minden görcstől torzult arebéi.,minden róveteg,üvegesedé szemből,minden hörgő torokból ,-és ő Dar tudja,látja azt,még se retten vissza tőle. mindenkihez van biztató szava,bölcsesége,áldott keze •mindenütt segít a hol lehet,minden verejtékes homlokot leidtől, bátorítóan derűs és biztató, - pedig íájó szivében egy drága nő és gyermek arcza rezg - és ő az utolsó fehérkabátos itt, társai már mind kint pihennek a fagyos hantok,a kicsiny kérész t^k alatt messze idegenben.ns mind ez az áldozat,mind ez a hősi tett nem csak barát ért, hanem ide énért »ellenségért is,- a ki gyi lókkal támad tt, az ő Hazájára,az ő népére. - Honnan e Krisztusi önfeláldozássál párosult bátorság ? Honnan az emberszefetetnek e kiapadhatatlan forrása ? mind ennek csak kulcsa -magyarázata,hogy -5 nem csak magyar, hanem orvosi is, és mert ellenséget az'or vos csak ketőtt ismer : a szenvedést és a halált ! - Ezek a hős orvosok tudták, hogy miért küzdenek: az4emberiságért;a drága élet megmentéséért,magasztos hivatásuk teljesítéséért;harezuk harmóniában állott lelkűkkel,élet áldozatuk hivatásukkal,és emléktáblájukra, a hazafias " Pro patria" mellé bátran oda lehetne vésni "- et humanitate", a mi előtt térdet .< * * kell hogy hajtson az egész világ,a győzők büszke népe is !De térdet kell, hogy hajtsunk mindenekfelett mi, az Alma Mater orvosi kara, melyhez szinte gyermeki kötelékek fűzték, mind ez elesett .elhullott fiatal orvos népet. 'Mi a szülők fájdalmával állunk szétszórt hantjaik»nemes emlékük c ,} . el ott,hiszen mindenik fáklyahordozója volt a mi tudományunk fényének; - de hősi halálukra az általunk beléjük csepegtetett hivatásuknak meghozott életáldozatukra gondolunk»büszkén emeljük fel fejünket,mert ezek a növendékek, ezek az orvosok soha el nem múló dicsőséget hoztak ősi Egyetemünkre és Renlirilrvo ^ ^- 89 -
