A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)

1926. május 11., 9. rendes

ktiyám «'Zen alapítványát, éppen úgy, mint későbbi tuvh^rculosis-oályadijárak tpkéjét. «lértéktelenit,ették a háború következményei. Árra törekedve »hogy atyám int«ntióinak érvényesüléart- a.jövoben ismét lehetővé t«gyám,három év $l<ftt bejelentettem karunknak, hogy 30 darab hitelrészvényt e két alapítvány megerősítésére fordítok, fantartva magamnak azt,hogy azokat arra kedvezőbb idq- r b«n értékesítve,a kar rendelkezésére, fogom bocsátani. Az azóta bekövetkezett fordulat azonban a részvényeket, nagyrészt ismét elértéktel«n4tette.

F.é. februá 25-án atyámat anyám követte a sírba. Hosszú betegsége alatt a III,az, balklinika orvosai éjjel-nappal inspectióztak b«tárágya mallatt. Az az odaadás,amellyel azt, tették, magható magnyilvánulása annak a szellemnek,am«ly agy^+omünk fiatal orvosgárdáját jallamzi. Mikor annak jótéteményében családommal agyütt magam is részesültem,«incs más módom hálámnak kifejezésére, mint hogy az alkalomból boldogult atyám szándékát, tálam telhető mér+ékben megvalásítsam.

E célból annakidején tatt propositióm helyatt a Korányi Frigyey-f«la tanársegédi pályadijalap javára 58 millió papirkoronáról szóló takarékpénztári könyvat adok át az igán tisztalt Dékán urnák,azzal az óhajt, ás sál, hogy a tanársegédi pályadij három évenkénti kiosztását'- karunk újra kezdje. Ezen felül 8 millió koronáról szóló takarékpénztári könyvat a célból mellékelek, hogy az *lsá pályadij,amelyre az egészében fordítandó,az 1926-27 tanév ftls5 üléséből annak a tanársegédnek Ítéltessék oda,akinek munkája az utoljára történt, ódáit élés óta a l«gkiválóbbnak Ítéltetik,

Mikor arra kérem az igen tisztelt. Dékán Urat,