A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)
1926. január 12., 5. rendes
szerint nem Röntgen szakorvos csak abban az esetben kezelhessen diagnostikai, illetve therapiai célokat szolgáló Röntgengépet, ha előbb egy külön erre kijelölt bizottság előtt a gépkezelésben való jártasságáról bizonyságot tesz. Szén memorandumot az egyesület azzal a kéréssel terjeszti a Tek. Tanári testület elé, hogy ezt tárgyalás alá venni és hozzájárulás esetén a népjóléti miniszterhez felterjeszteni sziveskedjék. Az ügyre vonatkozó véleményes jelentésem a következő: A Röntgen apparatus mindinkább nélkülözhet tetlen segédeszközévé válik az orvostudomány mindég szakának, ügy diagnostikai, mint therapiai jelentősége oly nagy és általános, hogy mind nagyobb tért hódit az orvosi működés terén. Minden klinika fel van szerelve-Röntgenapparatus^al s minden klinikus tanitja a Röntgen sugarak diagnostikai és therapiai alkalmazását, amint hogy o a szigorlat kérdései között is szerepelnek a Röntgen vizsgálatára és gyógyítására irányuló fcyygy kérdések. Éppen ezért a Röntgen készülékek használhatásának oly irányúié megszorítása, mint a milyet a Magyar Orvosok Röntgen Egyesülete • i « memorandumával céloz,hogy t.i. az külön szakvizsgához legyen kötve, csorbítaná az orvot i diploma értékét, a mely az összes orvosi ténykedésekben való jártasságot igazolja s ezek mivelésére jogot ad. A Röntgen-gépek kezelésére való jogosultságnak külön vizsgától való függővé tételét tehát elvi * «> álláspontból kifolyólag kivihetőnek nem tartom. Hogy egy más példát hozzak fel egy laparotomia végzése egy tanulmányait épen hogy elvégzett és
