A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)
1924. október 14., 2. rendes
okokból fejlődnek. A kői tízben hant súlyozza, hogy az álízület törésvégeinek kialakulása teljesen a megterheltebéstői függ,ami viszont a callusképzédésre van befolyással.E- setei közüll34 esetben csontvarrat,25 esetben csontiátültetés tört ént, amely esfetek közül 125- ben sikerült a végleges eredményt megállapítani,, 125 eset közül csontos egyesítést 118 esetben sikerült elérni,csupán hét esetben maradt el az egyesülés,ezek közük pedig 5 esik a csonátültetésre. A műtéti javaslatokét a következőkben foglalja össze : az álizület m magoperálandó,ha a sérülés óta három hónap elmúlt és csontos egyesülés nem következett be. A vertein eljárások a háborús álízületek kezelésében nem járnak eredménnyel, miért is azokkal kísérletezni nem/célszerű. A műtéti eljárások közül leginkább ajánlatos a csontvarrat, esetleg a csonáátültetés,az utóbbi főleg defectusos álízületek esetében. Kisebb genyedések és sipolyok jelenléte nem-képez műtéti ellenjavaslatot. A műtét után fontos az utókezelés és a végtagnak mielőbbi használata. 9/ A gerinczoszlop elülső gömős tályogja. /: Orvosi Hetilap 1922.:/ Az idevonatkozó irodalom ismertetése után két esetének kőrtörtéhetét közli , ámenekben az alsó végtagokra kiterjedő motoros és érzéseso bénulást a gerincvelőre nyomást gyakorló praevertebralis tályog okozta. A tályogból mindkét esetben csapolás utján távolította el a <# genyet, ami a motoros bénulás és őrzési kiesés lassú javulását eredményezte. Véleménye szerint a Röntgen kép pontos megfigj^elése mellett ezen eljárás minden sebész kezében hasznos és meglepően gyorsan ható g3rőgymód lesz.
