A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)

1925. április 20., 8. rendes

479- 36 -egyetemér,így pl. Milanóban, külön katedrával képviselve van.-Miután azonban egyrészről a háború utáni viszonyok uj katedrák felállításának nem kedveznek,másrészről pedig sürgés szüksége forog fenn e javaslat értelmében annak, hogy az ideggyógyászat he* lye az orvosi oktatásban végre tisztáztassék, mert az orvosszigorlók jelenleg tájékozatlanok a szigorlatra készülés terjedelme és határai felél az ideggyógyászat terén;:tekintetbe vevén az elme és idegbajok közös anyagi substrumát,indokoltnak tartja a beadvány,hogy az ideggyógyászat az elmekórtannal együtt közös szigorlati tárgyat képezzen. Ehhez képest azonban fennforog annak szüksége, hogy a tárgy egy egész éven át taníttassák és hallgatása egy egész évre tétessék kötelezévé.

A Magyar Elmeorvosok Egyesületének eme felterjesztését a magy. kir.vallás és közoktatásügyi Minister ur a Pázmány Péter tudományegyetem Tanácsa utján az orvostudományi karral közli tárgyalás és jelentéstétel végett. A felterjesztés a dékán ur Öméltósága által velem , közöltetvén»tiszteletteljes vélekedésemet a szobám forgó tárgyról a következőkben bátorkodom adni.

Az ismertetett beadvány maga is elismeri, hogy az idegkórtan az orvosi tudomány önálló ágává nőtte ki magát. Ebből helyesen csakis azt lehet következtetnünk,hogy az sem a psychiatriához, sem a belkórtanhoz ne kapeeitassék, hanem adassák meg az egyetemi tanítás keretében is a neki kijáró önállóság. Ezzel az önállósággal a neurológia a budapesti egyetemen két Ízben is dicsekedhetett, amikor JENDRASSIK ERNŐ illetve KORÁNYI SÁNDOR személyében nyilvános rendkívüli