A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)
1924. december 2., 2. rendkívüli
tumbau igyekeznek kimutatni, hogy akit a Kar meghivásra ajánlott, a meghívást nem érdemli meg, akkor azt kell meggllapitani, hogy a Miniszter saját felelőssége tudatában aligha tehetett egyebet, mint amit -tett, nevezetesen, hogy az ügyet az egyetemnek visszaküldötte. Ha a Miniszteri_rendelkezés ezt az indokot fel is emlitette volna - amit nem tett meg — senki abba az autonómiába való beavatkozás szándékát bele nein is magyarázhatta volna. Miután azonban ez esetben a bizottsági,kari, majd tanácsi jegyzőkönyvek, valamint a két tanácstag külön véleménye annyira nyilvánvalóvá teszik mindenki előtt, hogy a miniszteri visszautasitás indokai ezekben foglaltattak: - nem látunk a Miniszter Ur e ténykedésében autonómiasértésre irányuló szándékot, nem különösen az utóbbi magyarázó leirat után és javasoljuk, hogy e véleményünket a T.Kar is tegye magáévá^ _ Más szinben tűnik fel a miniszteri rendelke\ * K zés, amely a bölcsészeti karnak egy másik egyetem ny.r. tanára meghívására vonatkozó javaslatát utasította el, szintén indokolás nélkül. Minthogy ennek semmi más elfogadható indoka nem látszott fenforogni, mint az, hogy a bölcsészeti kar határozatát 27 szavazattal 11 szavazat ellen, tehát eléggé * * tekintélyes kisebbséggel szemben hozta, helyesen járt el a bölcsészeti kar, amikor nem kereste maga az elutasítás indo•— < kát, hanem felvilágosításért egyenesen a Miniszterhez fordult a megnyugtató felvilágositást meg is kaptas ezen az alapon eredeti javaslatát a meghivás tekintetében megismételhette.-. Reméljük, hogy az esetben, ha a hittudományi kar előterjesztését részletes indokolással megismétli, kimutatva a Tanács jogkari képviselői tiltakozásának jogosulatlan voltát, kívánságait élj esülni fog és ezzel az autonómia sérelmének kérdése is elföldelődik. Ebben közreműködni az egyetem minden tagjának * kötelessége és ezért ütőmmel kell vennünk, hogy a szóbanforgó eset módot ad annak a, kérdésnek a felvetésére, hogy az egye—