A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 17., 10. rendes
udvari könyvtárhoz, sőt a nemzetközi tudományos tisztviselő-csere.jrévén ■ a német és az olasz könyvtárgyüjtöményekhez is beoszthatok lesznek majd. Ezeket az előnyöket természetesen nagyon meg kell becsülnünk, azonban meg kell jegj'eznünk, hogy a tisztviselők közös statusát a miniszter ur nagyon egyszerűen megalkothatná még akkor is, ha magúi az intézmények nem is egyesittetnélaek. Másrészt a külföldi tisztviselocsere, egyes szórványos esetektől eltekintve, ma meg túlságos»»*: sperativnak látszik, amelynek keresztülvitele inkább függ egyes külföldi testületek jóakaratától; a helyzet itt ugyan olyannak látszik, mint az orvosi utaztató segélyeknél, melyeket a Rockefeller Foundationtól, még pedife nem is a kormány segítségével, hanem a közvetlen érintkezés utjáty nagyobb számban nyertünk, mig kormányunk orvosi utaztató segélyt újabban csak egyszer adott, akkor is Karunk intentióinak félremagyarázásával.Ily viszonyok között meg kell vallanunk, hogy a tervezel reformnak sem célját, sem elkerülhetetlen voltát nem látjuk eléggé, a miniszter urat terveiben kétségtelenül a legtisztább jóakarat és lelkesedés vezeti és jóhiszemű meggyőződéssel mondja, hogy "miniszterségének imént lejárt egy esztendeje alatt állandó erőfeszítéseket tett a magyar magas kultúra érdekében." Amikor azonban ennek bizonyítására a megtett lépéseket felsorolja: az Akadémiai és gyűjtemény-egyetemi törvényt, a budapesti könyvtáraknak juttatott 75 millió korona segélyt, a debreceni és pécsi egyetemek kiépítését, az egyetemi professori fizetések gyökeres rendezését és felemelését, a tudományos altruista nyomda felszerelését, t két év tudományos papirszükségletének nagybani beszerzését, a tudományos társulatoknak szövetségbe tömörülését és folyóirataiknak rendszeres támogatását,- akkor bizonyos lehangoltság vesz rajtunk erőt, mert e lépések^Jbeggycző ereje, legalább ma még, nem felel meg annak a nagy várakozásnak, amellyel vergődő hazánk a mai sorsdöntő időkben gr.Klebeisberg kiváló tehetsége iránt viseltetik. Valóban a Gyűjtemény Egyetem koncepciójának sikere ma még nem alakult ki; a könyvtáraknak adott 75 millió csekély 4000 békekoronának sem felel meg; a professzori fizetések siralqaasak; - a pécsi egyetemnek a nemzeti kultúra terén játszandó szerepe ■v f . me£;. ismeretlen, az aitruista nyomda drágább a magánvállalatoknál; a tudományos társulatok szövetsége pedig nem teszi feleslegessé sem a régi ielso Oktatásügyi Egyesületeknek működését, sem a nélkülözhetetlen Felső Oktatásügyi Tanácsnak felállítását és a minisztériumnak kívánatos átszer-
