A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
8 Geclóczy Zsigmond 1 ery sípéi ásnák, 2 tuberculosiisnak, 1—1 scabiesnek, ekzemának, dermatitisnek. Itt tehát nagyobb diagnostikai hibák nem fordultak elő, mert figyelembe kell venni azt, hogy kiütéses typhusos megbetegedések előfordulása idején a gyakorlóorvos különösen nagy felelősséggel tartozik az esetek minél gyorsabb bejelentésére nézve. Variola diagnosissal 6 olyan beteg került be a kórházba, akikről kiderült, hogy nem volt variolájuk, hanem 3-nak varicellája, egynek-egynek erythema papulosumja, prurigója, illetőleg luese volt; kettőnek, akit variolaf diagnosissal küldtek be, csakugyan variolája volt. Anthrax téves diagnosisával 8 beteg szállíttatott be, ezek közül 2-nek lymphadenitise volt, 2-nek exulceratiója, 1-nek erysipelasa, 1-nek ekzemája, 1-nek abscessusa és 1-nek contusiója. Rubeola téves diagnosisával 5 beteget küldtek be; ezek közül egynek varicellája, egynek scarlatinája, egynek morbillije volt, egynek-egynek pedig urticariája és erythemája. Ezeken kívül egy rubeolaf-e1 beküldött betegnek valóban rubeolája volt. A rubeola egyébként minálunk nem tartozván a bejelentésre kötelezett fertőző betegségek közé, mint ilyen ritkán is kerül beküldésre, de ha az orvos kifejezetten kéri a kórházba való beszállítását, a rubeolás beteget is hatósági úton beszállítják a fertőző betegek kórházába. Ebből baj a közre nem sízokott háramlani. Abból ellenben, ha az orvos a praxisában skarlátos beteget nem ismer fel s azt rubeolának tartja, s mint ilyent be sem jelenti, mérhetetlen kára van a köznek. Egyébként a rubeoláról szólva említem meg itt, hogy elvétve előfordult már az is, hogy a gyakorlóorvos nem ismervén föl a rubeolát és scarlatinának tekintvén azt, scárlatina diagnosissal jelentette be az esetet, akit aztán a tisztiorvos kórházba küldött és ha esti gázlámpa fénynél a kiterjedtebb exanthema alapján a kórházi ügyeletes orvos is annak tartotta, ilyen „scarlatiná“-val beküldött rubeolás a skarlátosok közé vétetett föl, ott megkapta a skarlátot, amelynek áldozatául is esett. Élénk emlékezetemben van egy végtelenül tragikusan végződött ilyen diagnostikai tévedés, amely mintegy 15—20 évvel ezelőtt történt. Egy elemi iskola kapusának két kis gyermeke kiütéses symptomák között megbetegedett. Az esti órákban odaérkezett kerületi orvos scarlatinát állapított meg és mert iskolaépületben, a kapus lakásában nem maradhattak a fertőző betegek, azonnal kiszállíttatta a két kis gyermeket a Szent László-kórházba> Az ügyeletes orvos gázvilágítás mellett vizsgálván meg a két gyermeket és látván, hogyr testük tele van apró kiütéssel, mint „skarlátosakat“ fölvette és a megfelelő skarlátos pavillonba vitette. Másnap a reggeli beteglátogatásnál az újonnan fölvett betegek részletes megvizsgálásánál megállapítottam, hogy mind a két gyermeknek tipikus rubeolája van. Azonnal elvitettem őket a skarlátos kórteremből és tiszta különszobában izoláltam. 4-ik—5-ik napra mindkét gyermeken kiütött a skarlát és mind a kettő rövid pár nap alatt meghalt. E két gyermek a diagnostikai tévedés áldozata lett. A fertőző betegek kórházában eltöltött 34 esztendős multam emlékei között ilyen szomorúan végződött, „scarlatina“-nak tartott rubeolás beteg nem csupán ez a két kis gyermek volt. Morbilli téves diagnosisával 56 olyan beteg került be az öt év
