A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. május 6., 8. rendes folytatólagos
A sok közül csak egyet: azt Írja pl. a "The american Hebrew", hogy lelátja, hogy az egyetemek tulzsuffoltak, egyáltalában nem látja be azonban azt, hogy miért épen a zsidók legyenek azok,kiknek egy része elesik az egyetemi kiképzéstől; szóval numerus clausus leheti^ legyen is, de ez ne a zsidókra vonatkozzék, minden más nemzetre és fajra kiterjedhet. Majd igy folytatja: "feltéve, hogy a Hervard egyetem eljárása csupán a nevelési rövidlátás egy symptomája, akkor a maganegyetemeknekaz a sorsuk,hogy csak a snobbok nevelőintézeteivé alacsonyuljanak, inig velük szemben az állami intézetek lesznek az amerikai demokrácia nagy letéteményesei." - Vagyis egy egyetem, a tudás és szaktudományuk magaslatán álló tanáraival, kellően, sőt dúsan felszerelt könyvtárral, seminariumokkal, klinikákkal, intézetekkel, laboratóriumokkal, a tanitásra és tanulásra rendelkezésre álló nagy és változatos mindennemű anyaggal, snobbok nevelőintézetévé sülyed,mihelyt csak korlátolt számban vesz fel zsidót és igy nem nevelheti feles számban - hogy saját szakmám mellett maradjak - a Londonokat, Koppányiakat, Cohnokat és a többi világhírű orvostudósokat. Ezt a szóbanforgó kérdést a jog, méltányosság és igazság szerint el kell intézni és ha igy nem dönthető el, a felelősséget a más módon való elintézésért azok viseljék, kik a méltányosság és igazság szerint való megoldást megakadályozták és lehetetlenné tették. Van még egy inditó okom, hogy a kérdést közel két évi alvása után speciálisan én hozom újból napirendre. Azoknak a tanártártársaimnak, kik az előadásokon kivül is érintkezésben vannak a fiatalsággal, vele foglalkoznak, bajaidban résztvesznek, magatartásukat az egyetemen kivül is figyelik és„irányitják és ezek szerint jól ismerik ennek a fiatalságnak lelkületét és érzelmi világát, első sorban fekszik szivükön, hogy az egyetemen belül sem rendbontás és csendzavar ennek a fiatalságnak részéről, és minden önhittség nélkül mondhatom, hogy több, miat egy éve én tartom vissza a fiatalságot attól, hogy a zsidó hullák kérdését nem kísérli meg erőszakos utón megoldani úgy, hogy a zsidó hallgatókat egyszerűen kiveri a boncteremből. Ez a fiatalság hallgatott eddig is az én intő szavamra, békességben és nj'ugodtan látta, nézte es tűrte, hogy a zsidó hallgató is keresztény magyar holttesten tanul és