A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1923. december 11., 4. rendes

folytán, avagy téves feltevések alapján kelt, eloszlassam.

tényállás a következő:

A 8038O/I923 sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat alapján f. évi október hó 15.-re egybehívott értekezleten bemutatott orvoskari iratok tanúsága szerint a orvostudományi Kar a kijelölést csak részben eszközölte s Méltóságod "az adott viszonyok között kijelentette, hogy a további reductiot csak az teheti meg, aki vállalja is érte a felelőséget, ez pedig az orvostudományiKar nem lehet". A kijelölés-ügyében a felterjesztés, az orvostudományi karra nézve ily értelemben történt is meg.

A 136787/1923 sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri re delet azután hozzám 1923* október 27.-én, szombaton a késő délutáni órákban érkezett le. Minthogy mint emlitem, az orvostudományi Kar a jelölést csak részben eszközölte, a hiányzó kijelölést a vallás- és közoktatásügyi miniszter akként foganatosította, hogy - az egyének megnevezése nélkül — megszabata azon állások számát, miket megszüntetendőknek rendelt, azzaí, hogy az ezen állásokat betöltő egyéneknek saját hatáskörömben és mondjak fel. Minthogy a felmondás az illetőknek legkésőbb október hó 31-ig feltétlenül kikézbesitendő volt, arra már nem volt fizikai idő, hogy a nagy területen szétszórt orvoskari intézetek és klinikák igazgatójával a kijelölésre nézve tárgyalásokat kezdjek.De a tárgyalásnak szerintem, tárgyi alapja sem volt, mert hiszen az orvostudományi kar, mint említettem,kijelentette,"hogy a további reductiót csak az teheti meg, aki vállalja is érte a felelőséget, ezek pedig ők nem lehetnek". Kétségtelennek tartom, hogy ily előzmények után az illető igazgatók a kijelölésekbe/ sem bocsátkoztak volna. A kijelölést tehát figyelemmel a gazdasági hivatali ügykezelési utasitás 27« §-ában foglalt rendelkezésekre, a gazdasági hivatal közreműködésével, illetve az általa e célból megnevezett egyének összeírásával kiküldöttem végezte. Zsinórmértékül szolgált a 72200/1923 sfc. alatt kelt rendeletben foglalt azon irányelv, hogy " első sorban oly alkalmazottak bocsátandck el, akiknek ez által legcsekélyebb sérelem esik és akik, békebeli jogrendszerünk alapján is-, az állammal szemben legkevesebb igényt támaszthatnának állandó szolgálatra." Ezen irányelvek alapján a legkisebb szolgálati idővel rendelkező alkalmazottak jelöltettek ki- 24 -