A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. május 15., 9. rendes
ÜL>' O’ nyos kutatás terén fenálló kötelességeinek teljesítésében, alkalmazottainak gyakori igénybevétele ébren tartja azoknak a törvényszéki orvostan kérdései iránti állandó érdeklődését, ösztönzésül szolgál tanulásra és kutatásra, előmozdítja a tudományos munkálkodás kedvét s ezzel biztos itja egyrészt a tudománynak fejlesztését, másrészt az egyetemek törvényszéki orvostani tanszékein bekövetkező megüresedések esetére a succrescentiát.Az utóbb felsorolt magasabb szempontok természetesen csak akkor érvényesülhetnek, hogyha az alkalmazottak igénybevétele nem zavarja az intézetnek rendszeres munkáját. A törvényszéki orvostani intézet kötelessége a jövendő orvosait elméleti és gyakorlati órákon tanitani. Ott külön tanfolyamok tartatnak,szigorlatra készülök, továbbá a törvényszéki orvosi vizsgák jelöltjei számára újabban nehány év óta a csendőrtisztképző -tanfolyam tagjai részére is. Ott különleges vizsgálatok és tudományos kutatások mellett az állandóan naponta végzett és évente 1700- 1800-ra t^r,j°dő belőtt boncolások is az alkalmazottak számára nagymérvű elfoglaltságot eredményez-Mindezeknek a kötelességeknek az intézet csak rendszeres beosztás mellett akkor lelelhet meg, hogyha minden alkalmazottja ipindig ott áll a maga helyén és súlyos zavarokat eredményezhet egyik másiknak szakértői igénybevétellel kapcsolatos váratlan eltávozása, mely csak úgy hárítható el, hogyha az intézet vezetője a büntető perrendtartás 2J>1 § 4.bekezdésében biztosított jogával élve,maga határozhatja meg, hogy alkalmazottai közül melyik nélkülözhető, tehát maga jelölhetiki, hogy a szóban forgó esetben melyik távozhat a szakértői meghívás óimén.KKlcsöT!*s megértéssel és jóakarattal - k mint a tapasztalat is bizonyltja - mindkét érdek jól összeegyeztethetők a nélkül, hogy a büntető ■ne.rrendtartás intézkedései valamelyes csorbát szenvednének^,- J A legtöbb bírói szemlénél, amelyek többnyire a nyon^ás kezdetén végeztetnek, a szakértőknek személye rendszerint mellékes. Ez ídőszerint is, ha vidéki járásbíróságoknak szakértőre van szükségük és ezért az intézethez fordulnak, rendesen csak az a lényeges, hogy az alkalmazottak kö( sül szakértőt kapjanak, az illető személye mellékes. Magától értetődik,hogyha a felek előre értesithetők és igy módjukban van esetleg kifogásokat tfenni, az intézet vezetője a perr^dtartás szellemében igyekszik eljárni s e%yej-bek között pl. főtárgyalásokra azt az alkalmazottját igyekezik küldeni,aki a~megelőző vizsgálatban részt* vett.- < 61 <>a- 16 ■ I —
