A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. április 17., 8. rendes
jórészt valamilyen v^rképzési rendellenességben szenvedtek. Ezen kivül l6 autopsiá'ra került megbetegedésben szövetileg tanulmányozta a csontvelőt, lépet, májat és nyirokcsomókat, hogy a vérlemezkék képződését és tönkrémenését felkutassa. Egymásután részletesen ismerteti a klinikai'kép előrebocsátásával a szöveti leleteket purpura haemorrhagiaca, polycythaemia rubra, leukaemia, anaemia, perniciosa és apalastica, thyphus, endocarditis septica és egyéb sepsisek, végül a rákos vérszegény-Bfr - * , i / <■ seg eseteiben és a szöveti vizsgálat eredményét magyarázatokkal kiséri. Fokozottnak találta a vérlemezkék, illetőleg a megakaryocyták számát,kü* f lönösen sépsisek eseteiben, bár ugyanakkor fokozott tönkremenést is látott a lépben. Az essentiális vérszegénység a megakaryocytáknak s ifelük együtt a vérlemezkéknek is tetemes megfogyásával jár. A dolgozat áttanulmányozásából kitűnik, hogy^ pályázó a kitűzött kérdés megoldására tervszerű és pontos vizsgálatokat végzett; iparkodott az ép viszonyokról előzetesen minél behatóbban tájékozódni, a kóros eseteket pedig lehetőleg sokféle betegségi fajtából gyűjtötte össze. A munka nemcsak nagy kitartásról és kézi ügyességről, hanem jó kritikai érzékről is tesz tanúságot.úgy, hogy reményt kelt pályázónak jövőbeli tudományos munkálkodása iránt. Az előnyökhöz képest a fogyatkozások csekélyek s részben a rendelkezésre álló idő rövidségéből magyarázhatók. így pl. csak egy olyan esete volt, melyet klinikallag és szövettanilag is feldolgozhatott. A csontvelő szöveti képének és a vérleletnek összeegyeztetésében a pályázó állitásai nem mindig szigorúan megokoltak, hanem sokszor önkényesek, csapongók. Némely betegségi alakból oly kevés esete volt, hogy azokból nem lett volna szabad határozott következtetéseket levonnia. Számbavéve azonban a nehézségeket, amelyekkel szerzőnek küzdenie kellett anyagának az összehozásában s tekintettel a fen-tebb emlitett jó tulajdonságokra '(melyekhez még a gördülékeny jó nyelvezet is járul), ármunkát a kitűzött jutalomra méltónak tartom és tisztelettel kérem, méltóztassék a »Voluntas et labor omnia vincit improbus" jeligéjű pályamunka szerzőjének a kitűzött pályadijat odaitélni. Budapest,I923. április l6.-án,Buday Kálmán dr, s.k. 52.) Grósz Emil tanár a következő'jelentést terjeszti a Kar elé: < 5*.- 26 -_
