A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. március 13., 7. rendes
KIR. MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEMI BŐR- ÉS BUJAKÓRTANI KLINIKA Igazgató; Dr. NÉKÁM LAJOS. a. ny. r. tanár. BUDAPEST, Vili., MARIA-UTCA 41. <r® b. i. szám. 192 Tiszteit Értekezlet ! o A nagymii to ságú vallás Is kö zoktatásügyi minister úr 87,515/22. szám alatt közölte az egyetemi Tanáccsal, hogy a 3 év óta üresedésben álló gazdasági hivatali igazgató’i állásnak betöltését múlhatatlanul,szükségesnek tartja Is így ismerni kívánja ama különleges o’haj tásokat, amelyeket az Egyetem e tárgyban kiemelendőknek tart. E leiratot a rektor úr javaslattétel végett közölte az orvostudományi karral, ez pedig a klinika bizottsággal, Nem arro'i van tehát szó', ho gy mi a kinevezendő egyén személyére nézve tegyünk javaslatot, hanem, hogy tárgyi tekintetben, vagyis a fennforgó rend szerre vo natko zó lt-g adjunk véleményt. • y ’V » Hogy a rendeletét valo’ban így kell értelmezni, az kitűnik az elmúlt évtizedek folyamán több hasonló’ alkalomkor leérkezett analog rendeletből* Ezekből láthatjuk, hogy az ily fontos állás betöltésénél az illető' minister nagy súlyt helyezett az egyetemi gazdálkodás rendszerének az egyeten mel harmóniában való* megoldására és az ily szükséges reformok létesítésére legalkalmasabb időpontnak mindig a gazdasági hivatal vezetésében beállott e z érné lyvál to zást tekintette. így 1883-ban Trefortnak Mlinko Jo’zsef egyetemi gondnok halálát bejelentő 40522.bz. rendelete indította meg a gazdasági hivatal szervezésének munkálatait; később Csáky minister 1891-ben egy gazdasági bizottság felállításának eszméjét vettete fel (33,540 ); végre 1897 november 8-án a minister Jalsowszky gazdasági igazgató’ halálát közölve (57,o7o), megint kél best tett, hogy az igazgatói állás újba li betöltése alkalmával nem keiienemindjárt a gazdálkodás rendszerén is változtatni. A mi feladatunk tehát a reorganizálás kérdésével foglalko zni. Név, vagy címcsere viszonyainkon nem javíthat. Igaz, h>gy a mai rendkivüli nehéz közállapotok nem kedveznek túlságosan radikális reformoknak. Minél nenezebb azonban a helyzet, annál nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk an-
