A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)

1923. február 27., 6. rendes folytatólagos

kerültek IV-ed féléves orvostanhallgatóknak iratkoztak "be, mikor azok a kortársai, kik ugyanakkor vonultak be, de akiknek sikerült egészségügyi szolgálatra magukat becsempészni, mihez pedig semmi joguk nem

volt, már orvosdoctorok lettek. Ez azért volt lehetséges, mert a. kardos tisztekre odakünn a harctéren volt szükség úgy, hogy azok soha sem kaptak tanulmányi szabadságot, mig a teljesen jogtalanul egészségügyi szolgálatot rendszerint Budapesten teljesitők, lépten nyomon kapták ezt a tanulmányi szabadságot, vagy többnyire Budapesten és közvetlen

X

környékén tartózkodásuknál fogva, engedélyt nyertek, hogy szinleges ka

tonai, - illetőleg egészségügyi szolgálatuk mellett, az egyetembe, bei* '

ratkozhassanak. Nagyon sokan felhasználták a lazább és akkor jóformán

"C

lehetetlen ellenőrzést arra, hogy pótszemeszterreiiratkoztak be, amihez ugyancsak semmi jogcimük nem volt, mert tanulmányaikban semmit sem veszítettek. A Dékán megadta a beiratkozási engedélyt jóhiszeműen ,de az ő részükről épen nem jóhiszemű volt az eljárás, mert ők jól, tudták,

hogy a pótszemeszterhez joguk nincs.^ *

Mellékelek egy töredékes kimutatást , melyet kiírtain az igazolási jegyzékekből és melyen a folyamodó nevének kezdőbetűje,, a jegyzék számával és az foglaltatik, hogy az illetőt miért nem igazolta az elnökletem alatt működött bizottság. Aki ebbe a jegyzékbe tekint? és még azután is szerzett jogokról, vagy jogról,általában , vagy a "sze zett jogok megsértéséről” mer szólani, amikor világos, hogy milyen jog' tálán, tiltott, hitvány utón módon jutottak ezek a félévekhez, aki azt aki ilyetén módon viselkedett, nemzethüség és erkölcsiség szempontjat *

ból megbízhatónak Ítéli, azzal vitatkozni igazán kár. Miután ezt a

visszaélést túlnyomó nagy többségben zsidók követték el, ők voltak a*

nők, akiket a Budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi kara igazoló bizottságának Ítélete legnagyobb számban sújtott, illetőleg kiknek u.n. szerzett "jogait" a bizottság nem isqaerte el, nemzethüség és erkölcsiség szempontjából nem találta feltétlenül megbízhatónak, - és azért őket elutasította. Az elnökletem alatt működő igazoló bízott-X .

ság az első igazolás alkalmából 234. zsidó folyamodót vett fel a felső évfolyamokra szerzett joguk alapján. Amásik bizottság statisztikáját nem ismerem és kevés időm volt arra, hogy azt ös&zeállithassam, de nin