A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1922. december 12., 4. rendes
i Bókay János tanár. Korányi Sándor tanár és Bálint Bezső tanár a Grósz tanár inditványát teszik magukévá és az ellen véleményhez csatlakoznak. ' 6l.) 2281 . Elnök az-előbbi ponttal kapcsolatosan a Magyar Orvosok Nemzeti Szövetgége csoportosult magántanárainak a következő beadványát terjeszti a kar élé: NagyméfÁtságu Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! * » ■ **fl ' ~ A budapesti k.m. Pázmány Péter tudomány egyetem orvoskari és a: magyar Örvösek Szövetségének csoportosult magántanárai teljes tisztelettel kérjük, 'hogy az egj^etemi szakoktatás tekintetében alant kifejezett véleményünket kegyes megfontolás tárgyává tenni méltóztassék. Az egyetemi tanárok kettős munkafeladata: egyrészt saját tudomány szakuknak állandó művelése és előrevitele, másrészt az egyetemi tanitás a jövő generatió vezetése és irányítása sokkal intenzivebb munkát kiván, mint pás pályán müködS egyénektől a maguk hivatása. 1 Ennek az intensiv munkának megfelelni 70 éven túl a legritkább kivételeknek adatott meg, annyival inkább, m-irt a feladat egyrésze a tudományos kutatások előrevitéle,az öregkor természetes konservativ hajlamainak meg nem felelő újabb szellemi irányok és eszmék iránt való érdeklődés épen'olyan mértékben kivánja meg, mint ezekkel szemben a kritikai képességek teljességét. Nyilván ez az oka, hogy mindenütt elfogadtáka 70 év betöltését az egyetemi tanári működés korhatára gyanárít. Hogy a tanári működés a hazánkat ért katastropha óta még több szellemi és fizikai erőt kiván a tanulás és tanitás eszközeinek hiányos volta mellett mint eddig, az kétségbe nem vonható. Mihez hozzájárul még az is, hogy általában a hallgatóság szánna is szaporodott. A hallgatósággal való foglalkozás tehát intenzivebb és tartosabb munkálkodást kiván nemcsak a tanitás, hanem a növelés szempontjából is, mert az sem tagadhat^, hogy az ifjúság dest— ructiv és hazafiatían irányokban történhető újabb félrevezetésével 36 -
