A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)

1922. december 12., 4. rendes

akkor lehet elrendelni, ha reá nézve az a.) pontban megkívánt feltétel bekövetkezett, vagy ha a 5<0“ik életevét betöltötte«*" Az a) pont feite— -telei: olyan testi vagy szellőn! fogyatkozásban szenved , mely őt szói

«i

gélatának további ellátására véglegesen, vagy legalább is huzamosabb ideig képtelenné teszi,.- Eddig tehát a dolofe úgy, ahogy rendben volna de azután jön a 35“ §• harmadik bekezdése, mely igy intézkedik: A harmadik bekezdés szerint a jövőben minden tisztviselőt, a birákat és tanárokat is ide értve, szabályszerű elbánás alá kell venni, amint a 0-r

életévet betöltötte, ha csak a miniszter tanács nem ad felhatalmazt-st arra, hogy az illető tisztviselő a tényleges szolgálat kötelékében továbbra is megtartassák. '

Itt van tehát az a bizonyos §, mely tág teret nyit az atya * fiság, rokonszenv, közös érdek istápolásának, a kijárásoknak és a protektionak és" mely a kormányhatalomnak egyben módot nyújt, hogy nem is mindig tudományos érdfemeket, hanem politikai és egyéb társadalmi szolgálatokat megjutalmazzon nemcsak, hanem ezeket a jövőre nézve magának lekösse, megadja neki a módot;, hogy ezeken elindulva az egyik tanárral

szemben igy,a másikkal szemben meg amúgy'járjon el, aminek élő példáit

« \

volt alkalmam bemutatni.Hogy valamelyik egyetemi tanár tudományos érdemekben talán nagyon gazdag élete vége felé magát annak vesse alá, hogy érdemei,qalitásai, tudományos munkássága mérvének és eredményeinek megítélése ‘olyan fórum előtt dőljön mintegy el, mely a tanár működésétől egészen távol álljés igy azt hozzáértően és igazságosan megítélni és megbirálni nem iá tudja, az nem férhet össze az egyetemi tan^ jogos önérzetével és méltóságával«

A succrescentia és az utódlás tekintetéből épenséggel nem közömbös az a bizonytalanság, melynek a várományos/miatt van kitéve, hogy soha sem tudja, mikor válik az utódlás kérdése actuálissá, mert sejteni áem lehet, hogy a tanszék és a tanszék képviselője mikor válik meg tulajdonképen helyéről. Az utódnak épen*nem lehet mindegy, hogy 35-40 évés, vagy 50 éves korában kerül arra a helyre, melyre praedestináltnak látszik és melyet ambitionál és ez csak azért, mert ‘az előd, nem tudni Milyen befolyások*és közbenjárások révén, helyét- n -2sz