A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1922. december 12., 4. rendes
9/7 & 1 í munkájában foglalt idevonatkozó véleményét lehetőleg szószerinti fordításban közlöm. Azt irjaö£aulsen: "Más’'államokban, igy’pl. Ausztriában a tanszék ellátását meghatározott korhatár szabja meg: a 70-ik életév; ekkor az illető utódjáról gondoskodnak, de a tanszék eddigi birtokosa nem csupán járandóságait tartja meg , de egyúttal a jogát is. az előadások tartására. Ezt az intézkedést igen komoly indokok tanácsolják. Általában feltehető,,- hogy az akadémiai tanár működéséhez megkivánt erő és képesség a 70-ik életévvel ki van meritve, vagy nincs már távol a kimerüléstől. És miután egyáltalában nem tanácsos, hogy magára az egyénre bizassék ennek az időpont bekövetkeztének megállapitása, hiszen tudjuk, hogy mennyire minden naposak itt~az önámitások, főrészt az egyesek önkénl/íen nyugdíjazása a hatóság részéről itt különösen kinosan és érzékenyesn»érintene, a korhatár törvényes megállapítása a legmegfelelőbb intézkedés. Ha ilyen körülmények között esetleg megtörténnék az,<hogy a tanszék ellátására még alkalmas férfi korán kerülne nyugállománybaja veszteség mindenesetre sokkalta kisebb, mintha egy már nem munkaképes egyén éveken át a szakmát és a tanszéket elégtelen ki erővel kezeli, az oktatást alásfcállitja és törekvő erőknek útjába áll2 Ehhez a magunk részéről hozzátehetjük még azt, hogy mások rendesen még kevésbbé alkalmasak és illetékesek valaki munkaképessége csökkenésének megbirálására. Ha az illető őszfcnte és becsületes maga iránt, mégis maga érzi meg legjobban és leghamarabb munkaképességcsökkenésének tüneteV,it.- Legfeljebb a család és legszorosabb és közvetlenebb környezőt az$ mely erről tudomást szerezhet, de ez meg nem hivatott megfigyeléseinek közlésére.- A Tanártestület aligha megbízható megfigyelő, ha csak nem szembeötlők az elöregedésnek testi és szellemi tünetei* A mondottak helyes voltát, jól illsstrálja annak a nagynevű német egyetemi tanárnak kijelentése, melyet akkor tett,midőn 70-ik életévét betöltve barátjaival és tanítványaival közölte, hogy visszalépését elhatározta. Ezek őt szándékának megmási— tására igyekeztek reábirni azzal, hogy szellemi és testi ereje és frissesége, mi kiaanni valót sem hagy fenn, aihire ő azt válaszolta, hogy Ők tévednek és hozzátette- én ezt mér érzem,Önök talán nem — 2$ —
