A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1922. december 12., 4. rendes
nevezett tanársegédemet azzal biztam meg, hogy a legközelebb élőforduló esetben erélyesen szólítson fel bárkit,akit a tilalom dacára a szobában talál, mert az ápolónők szobájában keresni valója vostanhallgatót a klinikai beteglátogatás alkalmával a kórterem hei lyett újból az ápolónő szobájában az ágyra dűlve találta, erélyesen felszólította., hogy a szobát hagyja el, s Takács Pál azon kifogására, hogy neki az épen most kézbesített levelet kell elolvasnia, az ajtót kinyitotta és egy másik helyiségbe utasította* Megengedem, hogy tanársegédem e közbe son kifejezést is használta,hogy "többször mondtam már magának, itt nincsen semmi keresnivalója" -és mire az orvostanhallgató visszafelelt, a "takarodjék ki innen" kiják, hogy Takács Pál orvostanhallgatónak további eljárása mégsem volt olyan amely arra alkalmas, hogy a klinikai fegyelmet, Illetőleg azon tekintélyt, amellyel egy tanársegédnek a klinikán okvetlenül birnia kell, megőrizze* Takács Pál o*h* a tanársegéd ezen eljáí* rását magára nézve oly sértőnek találta, hogy mint önérzetes "úriember" ezt elviselhetőnek nem tartotta, bár a jónevelésü "úriember" jellegével nem találta összeférhetetlennek az ismételt felszólítás, a klinikai fegyelem és a jó Ízlésre való hivatkozás dacára ápoló személyzet szobájában tartózkodni* Hogy az ápoló személyzet és az orvosok között kifejlődő bizalmas viszony a klinikai fegyelem szempontjából nem célszerű, bővebben fejtegetni felesleges. Ezután Takács Pál o.h. nálam megjelenvén kijelentette, hogy a klinikát elhagyja* Én a fiatal embert, épen fiatalságára való tekintettel atyai jóindulattal igyekeztem hosszas rábeszélés és felvilágosítás árán el► járásának helytelenségéről meggyőzni, és módot nyújtani arra, hogy az eljárásnak helytelenségét belátva, a reánézve csak veszteséggel járó ügyet kiegyenlíthesse, de minden eredmény nélkül, ő a maga részéről I.tanársegédem ezen eljárását,- dacára kijelentésemnek,hogy a kiutasítás az ápolónői szobából az én határozott utasításomra történt, ann3rira sértőnek találta,, hogy megfelelő elégtétel hij-ján kisenkinek sincsen. Amikor legközelebb tanársegédem Takács Pál or— fejezést is használta,— a következőkben ismarte(ndők mégis azt mutat— jelentette, hogy a consecquentiákat levonvar a klinikáról távozik.
