A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)

1922. november 14., 3. rendes

túlnyomó többsége vallja is azokat, melyeket röviden és talán legtalálóbban -úgy vélek összefoglalni, ha Práederich Paulsen: " Die deutschen Universitäten und das Universitäts studium" cimü neves munkájában foglalt ide vonatkozó véleményét lehetőleg szószerinti

* i

fordításban közlöm.- Azt Írja Paulsen: Más államokban, igy pl.Ausztriában a tanszék ellátását meghatározott korhatár szabja meg: a 70- ik életév; ekkor az illető utódjáról gondoskodnak, de a tanszék eddigi birtokosa nem csupán járandóságait tartja meg, de egyúttal a ja gát is előadások tartására» Ezt az intézkedést igen komoly indokkk

tanácsolják, általában feltehető, hogy az akadémiai tanár müködésé— * (

hez megkivánt erő és képesség a 7<D-ik életévvel ki van merítve,vagy nincs már távol a kimerültségtől. És miután egyáltalában nem tanácsos, hogy magára az. egyénre bizass&ék ennek az időpont bekövetkeztének megállapítása, hiszen tudjuk, hogy mennyire mindennaposak itt az önámitások, másrészt az egyesnek önkéntelen nyugdíjazása a hatóság részéről itt különösen kínosan és érzékenyen érintene, a korhatár törvényes megállapítása a legmegfelelőbb intézkedés. Ha ilyan körülmények között esetleg megtörténnék az, hogy a tanszék ellátásá- i *

ra még alkalmas férfi korán kerülne nyugállományba, a veszteség mindenesetre sokkal kisebb, mintha egy már nem munkaképes egyén éveken át a szakmát és a tanszéket elégtelen erővel kezeli, az oktatást alá

t

szállítja és törekvő erőknek útjában áll.*

t *

Ehhez a magam részéről még hozzáteszem azt, hogy mások rendesen még kevósbbé alkalmasak és illetékesek valaki munkaképesség csökkenésének megbirálására. Ha az illető őszinte és becsületes maga iránt,mégis maga érzi meg legjobban és leghamarabb munkaképesség csökkenésének tüneteit. _ :

Legfeljebb a család és a legszorosabb és legközvetlenebb környezet a mely ecről tudomást szerezhet, de ez meg nem hivatott megfigyeléseinek közlésére.— A tanártestület aligha megbízható megfigyelő, ha csak nem szembeötlők az elöregedésnek testi és szellemi tünetei. A mondottak helyes voltát, jól illustrálja annak a nagynevű német egyetemi tanárnak kijelentése, melyet akkor tett,midőn 70—ik életévét betöltve barátjaival és tanítványaival, közölte, hogy visszalépését elhatározta. Ezek őt szándékának megmásítására