A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1922. szeptember 26., 1. rendes folytatólagos
V ' o hivatalok, mint gyűjteményekkel is rendelkező tudományos és tanító intéze tek. Ezzel szemben nálunk a Múzeumok nemcsak sokkal szegényesebbek, de nehézkesek, zárkózottak és hozzáférhetetlenek is* Melyikünk ér rá délelőtt togatni el azokba ? Az eredmény az, hogy mi magunk sem ismerjük Múzeumai kincseit* A tervezett egyesítés után szabadabbakká válnak ezek az intézmények, kevésbé kötik majd őket bürokratikus szabályok és így frisebb levegő jobb tudományos munkálkodás, az ismeretek népszerűsítése és a tanítás teréj való versengés lesz náluk remélhető. ‘ - >- ■ »• . L( t V. f. Valoszinü es esetben, hogy az ily egyesítés által felszabadított ii- 'ff ' * "i * . tézmények a jovőben kultúránk vezető tényezőinek sorába fognak emelkedni. I zel viszont majd együtt jár, hogy nagy tekintélyt és döntő’ befolyást szeres nek. Szükségleteik kielégítésére önálló budgetet állíthatnak fel* ily modor fejlődésük, gazdagodásuk az eddiginél sokkal inkább biztosítva lesz, különösen, ha, mint tervezik, képviselőjük majd hivatalból helyet foglal a f” rendiházban* Ilyen önálló kialakulás előnyeit látjuk az Országos Statisztikai Hivatalnál, aPosta-és Távirda Igazgatóságnál, Postatakarékpénztárnál, a Magyar Államvasutaknál, amelyek szintén csak azóta fejlődhettek jelentéke nyebben, mióta bizonyos autonómiára tettek szert. E fejlődés a Gyűjtemény Egyetemnél még tovább mehetne és odavezethetne, hogy, mint Franciaorszagban egy szépművészeti ministerium vagy önálló államtitkárság alakulhat ki időve belőle* Felesleges azt is hangsúlyoznunk, hogy az érdekelt intézmény személyzetére nézve nagy jótétemény lenne, ha ezután nem 5 törpe statushoz tar toznéj^ hanem egy kb'zös, nagyobb avancementnak reményeit nyújtó testületnek tagjává válnék. E kilátás viszont előmozdítaná az értékesebb elemeknek ily intézmények ölébe való gravitálását, a mivel elérhetnék azt, hogy a külföldön annyira híres és áldásosán működő Champo11ionok, Dibdinek és Bódék gárdája nálunk is megalakulna. Igaz, hogy nekünk is volt Pulszkynk és S^abó Ká rolyunk, ez azonban véletlen adománya volt a sorsnak. Leghíresebb gyűjtő-P * ink, mint Stein vagy Bíró Lajos külföldre szorultak és annak kultúráját gaz dagították. Ott a Múzeumoknak óriási népnevelő hatását már régóta kellően á a értették és ezért a tehetségeket intézményesen nevelik és fejlesztik számukra.
